Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Dr. Cservenyák László: Etnikai mozaik a történelmi Szatmár megyében
Etnikai mozaik a történelmi Szatmár megyében Dr. Cservenyák László Ph.D A történeti Szatmár a különböző vallású és etnikumú népesség rendkívüli keveredésének mintapéldája, egyfajta etnikai-vallási mozaik, ahol a 18.század óta öt jelentős felekezet és hét számottevő nemzetiség alakította a vallásinemzetiségi arculatot. A magyarokon és a románokon, azaz a két legfontosabb etnikai csoporton kívül nagyobb számban éltek és élnek itt svábok, ruszinok, szlovákok , cigányok, zsidók. A felekezeti élet sokszínűségéről pedig a római katolikus, református, görög katolikus, izraelita és ortodox templomok tanúskodnak. E kevertség teszi egyedivé a napjainkban három ország - Magyarország, Románia, Ukrajna - perifériáján elhelyezkedő történeti régiót.1 Magyarország északkeleti szegletében, a román és az ukrán határ mezsgyéjén húzódik meg Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye, honi szatmári fele. Átmeneti táj az Alföld és az erdélyi, kárpáti előhegyek között. Emellett - a határokat figyelmen kívül hagyva — egységes egész is mind néprajzi, mint történeti vonatkozásban. Az itt élő nép élete, műveltsége, világa, mindig érdekelte az irodalmat, a tudományt is. Az avatott szem rögvest észreveszi, hogy Szatmár önmagán belül még több jól elkülöníthető kistájra is tagolható. Mai felszínét a vizek és a szelek munkája alakította, meg azok a süllyedések, ahol ma a szatmár-beregi síkság és a hajdani Ecsedi-láp terült el. A megsüllyedés előtt megközelítően egy szinten volt az egész vidék. A lassú méltósággal kanyargó folyók (Tisza, Szamos, Túr, Kraszna) elhordták, lerakták, majd kisimították a hajdani hordalékkúpokat. így alakultak ki a kistájak, mint a Tiszahát, az Erdőhát, a Szamoshát és a Rétoldal, vagy másképpen az Ecsedi-láp. 2 Szatmár- sajátos színt jelent. Bihar földjén az Alföld és Erdély találkozott, a fejedelemség és a török hódoltság. Szatmár még egy szomszédot kapott: a Felvidéket, a közeli szlovák-ruszin kultúrával, Lengyelországba vezető utakat, s a Habsburg császár közvetlen közelségét. A Tiszahát még Szatmáron belül is sajátos helyzetű. 1 Tátrai Patrik: (2010) Az etnikai térszerkezet változásai a történeti Szatmárban .p.ll. 2 Farkas József: (1998) Néprajzi írások p. 178. 20 A Szamos-Tisza köze - a vizek ajándékából - nem esett a hadak útjába, megkímélte a hódoltság. Míg az Alföldön s Szatmár más részein is falvak százai pusztultak el, addig itt ugyanazok a helységek szerepelnek, mint az Árpádok korában. Legfeljebb odább mosta őket a víz. Török, tatár ritkán járt erre, a néphagyományok megmaradtak, a népanyag lényegileg nem változott. A küzdelmes sors kifejlesztette a nép önérzetét, demokratizmusát, s egy kisnemesi színekkel átitatott, gazdag népi kultúrát is kifejlesztett. S mivel Erdély, a Felvidék, s az Alföld között fekszik, kultúráját felvidéki, erdélyi színek is gazdagítják. Tánca a kalotaszegi legényesnek bizonnyal rokona, dalainak egy részét csak Gyergyóban énekelhetik szebben, paticsos falú templomai a középkort őrzik. Fatomyai Nagybányán keresztül Kalotaszeggel tartják a kapcsolatot, háza, udvara, berendezése a Székelyfölddel. Utasemberei Kolozsvárt, Zilahot, Beregszászt és Munkácsot járják. Az alföldiek nyíltsága, keménysége és az erdélyiek szíve-lelke jellemzi az egész népet...” 3 Ha a szatmári etnikum belső életét, világát a kultúra oldaláról vesszük szemügyre, Kosa László megállapítását kell szem előtt tartani: „A magyar népi kultúra nyelvszigeteken és peremvidékeken mind a tárgyi világban, mind a díszítőművészetben, a szokásokban és a népköltészetben számos a nyugat- és kelet-európai (balkáni) kapcsolatokat reprezentáló archaizmust, jelenséget és elemet őrzött meg.” 4 A két megye, Szatmár és Bihar közt e tekintetben is igen sok a hasonlóság. Mindkét megye ősi alakulat. Mind Bihar, mind Szatmár megye földrajzilag két nagy, egymástól merőben eltérő részre tagolódik: alföldi és hegyi részre. Továbbá abban is megegyeznek, hogy alföldi részeiket a honfoglalás óta magyarok lakják, míg a hegyes részeken főleg románok élnek. Mindkét megye egy-egy folyó völgyét követve (Biharnál a Köröst, Szatmárnál a Szamost) peremterületen létesült, földrajzilag átmeneti terület. Mindkét megye határvidék volt a török hódoltság alatt, hadak járásának a színtere, egyes részeiket hol a török, hol a német (illetve a maradék magyar királyság), hol Erdély uralta. Bölcs, és népünk sorsával törődő szabadságharcosaink ide telepítették a hajdúkat „nagy földnek támaszul”, itt építettek erős várakat, hogy a határterületeket jobban tudják védeni (Nagyvárad, Szatmár, 3 Czine Mihály: (1979) Móricz Zsigmond, p.30. 4 Kosa László - Filep Antal :(1975) A magyar nép tájitörténeti tagolódása p.47.
