Dobrescu, Adela (szerk.): Samcult. Revistă de cultură şi civilizaţie (Satu Mare - Mátészalka, 2010)
Monica-Ioana Dumitru: Cuvânt introductiv
Nagyecsed Szabolcs-Szatmár-Bereg A város hivatalos neve Nagyecsed, de lakosai és a környező települések lakói gyakran Ecsed (-be, bül, -be; -en, -rül -re; ecsedi ) alakban mondják. Területe 4398 hektár, 1980. január 1-én 2181 lakóház állt benne (ebből 3 a külterületen), lakóinak száma 1984. január 1-én 6828 fő volt (Hnt. 1985, Népsz. 1980). Termelőszövetkezeti község, földjén a helyi Rákóczi Tsz. Gazdálkodik. Általános iskolája önálló. Vasútja van, itt halad el a Mátészalka-Ágerdőmajor (Nagykároly) vasútvonal. A községet 1220-ban említik először egy idevaló poroszló nevében: prist. Zomoy de v. Euchetii (SzabSzatm. 75). Ecsed már megalakulásától kezdve a Gutkeledeké volt. 1291-ben a Gutkeled nembeli Dorog fiai itteni birtokukat átengedik sógoruknak, Gyulának (t. seu p. Eched). 1317-ben a hűtlen Dorog fiák részét a rokon Báthori Bereck fiai szerzik meg, ugyanők Ecsed felét Dorog lányunokáitól 1322-ben megveszik. 1329-ben pedig Kántorjánosi István zálogosítja el nekik itteni birtokrészét. Mivel a néhány száz esztendős sárvári castrum már nem jelentett megfelelő védelmi lehetőséget, 1334- ben Károly Róbert Bereck fiainak - akik a király oldalán részt vettek az oligarchák elleni harcokban - megengedi, hogy az ecsedi mocsarakban kővagy favárat építhessenek, és azt a személye iránti ragaszkodásuk jeléül Hűség (Hywseg) várának nevezhessék. A vár a láp egyik szigetén mint vízi vár meg is épült, de később Ecsedi-vár lett a neve. A várnak később is a Báthoriak voltak az urai. 1492- ben Báthori András nagy költséggel megerősítette, ettől kezdve a vármegye egyik legfontosabb erőssége volt, és az erdélyi fejedelmek és a magyar királyok közötti harcokban nagy szerepet játszott, különösen a XVI. században. 1530-ban Szapolyai kezén volt, míg Báthori Miklóst bátyja, Bonaventura át nem térítette a Ferdinánd pártjára. Ezért János Zsigmond ostrom alá vette a várost, de nem tudta bevenni. Az 1566. évi békekötéskor Ferdinánd Felső-Magyarországon mindent átengedett János Zsigmondnak, csak Ecsedet nem. Az 1570-es években nagyjából már kialakultak az államhatárok Erdély és a magyar királyság között, létrejött a török elleni végvári rendszer. Ekkor erősítette meg az ecsedi Báthoriak utolsó tagja, Báthori István országbíró az ecsedi várat. A Báthoriak ecsedi ága 1605-ig birtokolta Ecsedet és a várat. Az országbíró halála után fogadott fia, Somlyói Báthori Gábor, a későbbi erdélyi fejedelem örökölte az ecsedi uradalmat. Az 1645. évi linzi békekötés egyik pontja szerint a Bethlenek kihalásával az uradalom a várral együtt a Rákócziak tulajdonába kerül, akik házasság révén is jogot tartottak rá. I. Rákóczi György fejedelmet 1648-ban iktatják be itteni birtokaiba. Fia, II. Rákóczi György, amikor a balszerencsés kimenetelű lengyel hadjárat után a lengyelek Szatmári és Bereget végigpusztították, az ecsedi várba vonult, és családját is itt tartotta biztonságban. II. Rákóczi Ferenc pedig 1700-ban itteni gazdaságát zálogba adta Bánffy György erdélyi kormányzónak. 1711 -ben, a szabadságharc bukása után II. Rákóczi Ferenc birtokrészét a kincstár lefoglalta. 1746-ban Károlyi Sándor fia, Ferenc megvette az Aspremont örökösök részét, 1748-ban pedig a kincstárét is. Az ecsedi uradalomra királyi megerősítést gróf Károlyi Antal szerzett 1776-ban Mária Teréziától (BOROVSZKY 122-3, BEREY 69-73, 36-39, ÉBLE: Ecsedi uradalom 6-35, BÁRSONY ISTVÁN: Nyírbátor történetének egy nehéz szakasza. Szabolcs-Szatmári Szemle. 1979/3.44, SzabSzatm. 75). Ecsed lakói a középkorban magyarok voltak (MAKSAI 132). Jelentősebb számú idegen népelem a későbbi századokban sem terepült meg benne. A XIX. század elején és közepe táján is csupán néhány zsidó élt a községben, ezért joggal tarthatj ák a források egyöntetű magyar településnek (KÁVÁSSY 321-337, NAGY 362, FÉNYES IV, 281). Az utóbbi évtizedekben azonban jelentősen megnőtt a cigány lakosság száma. A lélekszám az utolsó két évszázadban így alakult: 1784:690 (Népsz. 1960), 1828: 1275 (NAGY i. h.), 1839: 1320 (FÉNYES i. h.), 1863: 1895, 1873: 1312, 1888: 2517, 1898: 3133, 1907: 3851, 1913: 4665, 1926: 5203, 1933: 6628, 1944: 7534, 1960: 8348, 1973: 8225, 1980: 7311 (Hnt.). A község neve puszta személynévből alakult. A személynév az ecs - öcs ’fiatalabb testvér ’ -d képzős származékából áll. A Nagy- jelző megkülönböztető szerepű volt, mert a település szomszédságában állt a már régen elpusztult Kisecsed nevű falu (SzabSzatm. 75, FNESz.). Falucsúfolók: 1. Ecsedi kokóu, tengeri lopóu. A környék falvaiban még ma is kokóunak, ecsedi kokóunak nevezett nagyecsediek a láp lecsapolása utáni évtizedekben főként tengerit, ’kukoricát’ termesztettek. Akinek nem volt elég, lopott a máséból is. 2. Nagyecsed híres 13
