Gindele, Robert: Die Entwicklung der kaiserzeitlichen Siedlungen im Barbaricum im nordwestlichen Gebiet Rumäniens (Satu Mare, 2010)
Kivonat
mai stádiumában nemigen beszélhetünk régészetileg kimutatható katonai jelenlétről vagy a területszervezés akár kezdetleges formájáról sem. Régészeti szempontból kevés adat mutat római jelenlétre a Dacia provincia északnyugati szomszédságában elterülő vidéken. A Somlyói medencében, pontosabban Szilágysomlyón találtak római téglákat102, Nagykároly környékéről is jeleztek több ízben is római jelenlétet, amit a szakirodalom is többször idézett103. A feltételezés alapja néhány feljegyzés a helyi piarista gimnázium gyűjteményében. Megtalálásuk módjáról semmit nem tudunk, így ezek akár a volt Dácia provincia területéről is származhatnak. A Zilah völgyében, a fő közlekedési útvonal mentén, Zilah-Dealul Lupului lelőhelyen, az utóbbi időben földcastrumot azonosítottak. A szerzők szerint: „a római kút, a leégett palánk elszenesedett fája arra utal, hogy ezt a tábort a Kr.u. a II. évszázad első éveinél tovább használták”104. A kutatások mai állása alapján nem jelölhetjük meg világosan ezeknek a castrumoknak a stratégiai szerepét. Lehettek meneterődítmények, amit a római csapatok emeltek akik barbaricumi hadmozdulatokban vettek részt, de nem zárhatjuk ki, hogy a limes szomszédságában lakó barbárok gyakorlóerődei voltak, melyeket időlegesen a rómaiak katonai ellenőrzés alá vonhattak. Szintén a főútvonal mellett a Kraszna völgye és a síkság találkozásánál, Felsőszoporon fedeztek fel egy római, északnyugat irányú töltés és árok vonulatot, egyelőre kb. 4 km hosszan azonosítva, amelyik a Kraszna völgyét védte105. A kutatás mai állása szerint ennek a töltésnek a keltezése csak logiakai következtetéseken alapulhat. Véleményünk szerint építésést Dácia megalapításának idejére tehetjük, időleges védvonalat képezhetett a római politikai és gazdasági befolyás nyugatra eső határán. Ezt az elméletet úgy tűnik alátámasztják a településeken talált leletek is. A Zilah völgyében a Zilah-Mihai Viteazu sugárút 104-106 szám alatti településen a II. század első feléből előkerült kerámia szinte teljes egészében provinciái jellegű. A Somlyói medencében, ugyanebből az időszakból a Szilágyperecsen- Gout utcai lelőhelyen talált jelegzetesen a dák anyagi kultúrát képviselő kerámia mellett megjelennek provinciái kerámia töredékek is. A helyzet már különbözik a provinciától távolabb eső mikrorégióban. A limestől úgy 100 km-nyire Cesengersima-Pete-Vámhivatal településen a II. évszázad első felében a dák kerámia mellett jelen van a germán jellegű is és nagyon kevés a provinciális jellegű kerámia töredék. Szemelőtt tartva ezeket a jelenségeket, a határzónában a II. évszázad első felében a római jellegű anyagi kultúra erősebb befolyását feltételezhetjük. A Przeworsk kultúra elemeinek a megjelenése a római politikai és gazdasági befolyáson kívül eső területekre már a markomann háborúkat megelőző időszakra tehető. A Csengersima-Pete lelőhelyen a hagyományos dák kerámia (fazekak alveolás övvel, vagy más plasztikus díszítéssel, gyümölcsöstálak) mellett a germán anyagi kultúra termékeit is megtaláljuk (bikónikus edények, félgömbalakú tálak). Germán elemeket azonosítottak a markomann háborúk előtti időszakból a zempléni temető néhány sírjában amelyeket a Blc- B2 fázisba keltezhetünk106 valamint Mala Kopanya-Grunok lelőhelyen is107. Ezeknek a germán jellegeknek az azonosítása a „Buri” 108 vagy a „Dacringi”109 törzsekkel egyelőre csak elméleti viták alapját képezi. A Románia északnyugati vidékén levő települések fejlődésében jelentős változás a markomann háborúk körüli időben állt be. Ezt a változást kapcsolatba hozhatjuk népcsoportok Dacia provincia irányába húzódásával, a Przeworsk kultúra területéről. Ezt a mozgást régészetileg elősször a sírleletek szintjén észlelték110. A temet-102 Fetzer 1899, 263. 103 Ferenczi 1974, nota 20; Opreanu 1997, 283; Vaday 1998, 124. 104 Matei- Pop 2004a. 105 lásd a teljes eszmecserét Matei - Gindele 2006. 106 Oledzki 2001,109. 107 Kotigorosko - Prohnenko - Ciubotă - Gindele - Marta 2004. 108 Egyes szerzők szerint a dáko-román háborúk időszaka körül kell őket keresni valahol északkeket Magyarország illetve északnyugat Románia vidékén, Bóna 1986,63; Godlowski 1993,69; Stanciu 1995,172. 109 Oledzki 1999, 109. 110 Godlowski 1984, 332- 333; Godlowski 1992a, 65- 66; Godlowski 1993, 70- 71. 193
