Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Engel Pál: Hunyadi pályakezdése

"vezetéknév" nyilván nem stimmel, de remélhetjük, hogy a keresztnév igen; ez esetben a kor Ferenc nevű szereplői között kell keresgélnünk.

Egyetlen olyat találunk, aki azonosítható Bonfini "Csanádi Ferenc"-ével. Az 1429-1448 közötti évek egyik legfontosabb szereplőjéről van szó, Tallóci Ferenc Szörényi bánról, akit a források általában Frank néven emlegetnek. Státusát jól jellemzi, hogy az 1439- ben Albert király kíséretét alkotó 58 báró és lovag között negyedikként sorolják fel, Hédervári Lőrinc nádor, Garai László macsói bán és tulajdon bátyja, Tallóci Matkó horvát és szlavón bán után. (Bátori István országbíró például ugyanebben az oklevélben a 6., Hunyadi maga az 50. helyen van.) Tallóci Frankra oly tökéletesen illik Bonfini információja, amennyire ez egyáltalán elvárható. Semmilyen pozitív adat nem szól persze arról, hogy Hunyadival kapcsolatban lett volna, hiszen ez esetben a megfejtés már régen megszületik. Mégis úgy találom, nehéz Hunyadi pályakezdését olyképpen rekonstruálnunk, hogy abban Tallóci ne kapjon valamilyen lényeges szerepet.

A Tallóci-testvérek életpályája viszonylag jól ismert, Mályusz Elemérnek köszönhetően, aki egy tanulmányában részletesen foglalkozott velük.Frank 1419-ben fordul elő először, bátyjával, Matkóval együtt, mint Belgrádban élő raguzai kereskedő. Ekkor már felnőtt, tehát Hunyadinál mintegy 10 évvel lehetett idősebb. A testvérek 1429-ben vagy kevéssel előbb álltak Zsigmond szolgálatába, és ott rövid idő alatt bámulatos karriert futottak be. A következő években két öccsükkel együtt fokozatosan átvették a déli országrész katonai irányítását. Matkó 1435- ben szlavón, majd 1436-ban emellett horvát bán lett, és így a határ nyugati szakaszának őrzésében tevékenykedett. Frank a keleti határszakasz védelmét látta el, és 1436-tól a Szörényi báni címet viselte egészen 1439 tavaszáig. Ekkor ismeretlen okból megvált tisztségétől, és ősztől mint "volt Szörényi bánt" említik az ország fourai között. 1440 tavaszán, Belgrád első török ostroma idején ennek védelmében tevékenykedett, majd a trónért folyó háborúban Matkóval együtt Ulászló pártjához csatlakozott. 1440. júliusban még Szegeden volt, ahonnan az Erzsébet-párti Brankovics György birtokainak lefoglalásáról

Mályusz Elemér: A négy Tallóci-fivér (alább Mályusz: Tallóci). Történelmi Szemle 23 (1980) 531-576. Adataim, ha másként nincs feltüntetve, innen valók. (Németül: Die vier Gebrüder Tallóci. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 28 [1982] 3-66.)

101