Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Pandula Attila: A Katonai Mária Terézia Rend és a magyar királyi Szent István Rend román tulajdonosai
rendfokozatban szolgált. Majd hét éves szolgálat után, 1840-ben II. osztályú alhadnaggyá nevezték ki. 1848. augusztus 16-tól I. osztályú alhadnagy. Október 20-tól főhadnagy. Résztvevője a magyar szabadságharc elleni 1848-1849-es erdélyi harcoknak. így jelen volt az 1848. november 5.-i marosvásárhelyi csatában, Lőrintzfalva megrohanásánál, az ürmösi csatározásnál, december 22-én a hídvégi ütközetben. Harcolt 1849. július 23-án a szimériai ütközetben, július 31- én a kászon - új falusi előőrscsatározásban, augusztus 1-én a bikszádi csatában. Itteni hősiességéért kapta meg a Katonai Érdemkeresztet1 s. 1849. augusztus 30-án, II. osztályú századossá léptették elő, s a (kassai) 34-es gyalogezredhez vezényelték. 1851. január 24-én lett I. osztályú százados, 1859. május 5-én őrnagy. Egyidejűleg az 52. gyalogezredhez került Á Az 1859-es, a franciák és piemontiak ellen vívott háborúban zaszlóaljparancsnok. A solferinói csatában kitüntette magát Medoles négy órán keresztül tartó hősies védelmében. Urs őrnagy 10 századdal és két ágyúval állt szemben mintegy négy-ötszörös túlerővel (8000 - 10000 emberrel, az egész francia Luzy hadosztállyal állt szemben). 1859. június 23-án, északa kezdődött a harc. Medoles körüli terep nagyon fedett, szabdalt volt, nem voltak megfelelő kilátási lehetőségek. A kiterjedt elővédvonalak tovább nehezítették a védelmet. A nagy erőkkel támadó ellenség, a szárnyakon, mindenképpen be akarta keríteni a falut. A csata közben meglehetősen kilátástalannak tűnt a helyzet. A nagy túlerő miatt, két órás harc után felmerült a visszavonulás. Urs őrnagy, felismerve a település, császári és királyi csapatok számára való, kiemelkedő fontosságát, a mindenképpen való megtartás mellett döntött. Átcsoportosításokat hajtott végre. A harcok során, Urs maga is majdnem végzetes bekerítésbe került. Végül, több órás, elkeseredett harc után, egységével elhagyta az erősen veszélyeztetett pontot, s ezt követően elérte saját dandárját. Maga az ellenség is elismerte - már a “Moniteur”-ban, a csatáról megjelent híradásban - Medoles, kiemelkedő jelentőségű védelmét -. 18 19 18 Lukes, J. : Militärischen Maria Theresien-Order. Wien 1890. 152 - 153. pp. (továbbiakban : LukeS i. m). 19 Kreipner. Julius: Geschichte des k. u. k. Infanterie-Regimentes Nr. 34 fiir immerwährende Zeiten Wilhelm I. deutscher Kaiser und König von Preussen. 1733-1900. Kaschau 1900. 585., 589., 853. p. 250
