Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Pandula Attila: A Katonai Mária Terézia Rend és a magyar királyi Szent István Rend román tulajdonosai
1848-ban kezdettől fogva ellenséges magatartást tanúsított a magyar kormánnyal szemben. A román katonák körében igen népszerű tiszt, anyanyelvén, igen hatásosan képviselte az udvar érdekeit. Kezdettől fogva tényleges ellenállásra is törekedett. Közben ad interim átvette megbetegedett paracsnokától, Jovic ezredestől ezrede irányítását. 1848. szeptember 10-én egysége székhelyén, Naszódon nyíltan megtagadta a magyar kormány szolgálatát. Személyes bíztatására, a két román határörezred legénysége ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy szembehelyezkedik a birodalom egységének megbontására törő magyar kormánnyal, mindenben az 1848. májusi balázsfalvi gyűlés határozataihoz és a gyűlésből kiküldött Román Nemzeti Bizottmány utasításaihoz kíván ragaszkodni. Megjegyzendő, hogy Urban környezetéből, illetve katonái közűi is sokan rokonszenveztek a magyar üggyel. O ezeket a törekvéseket minden erővel elnyomni igyekezett. Urban, 1848. októberétől, Erdély északi térségében stratégiai parancsnok volt. Ezt követően, igen aktív résztvevője, a forradalmi, magyar csapatok elleni erdélyi harcoknak. Urbán általában jelentős túlerőben lévő magyar erőkkel volt kénytelen harcolni. 1848. december 1-én ezredessé nevezték ki. így 1848. október 31-én Vajdaszentivánnál harcol. November 10-én bevette és megsarcolta Dés városát. 11-én Számos-Újvárt foglalta el, s ezt a várost is megsarcolta. Később Désnél, a jelentős túlerőben lévő magyar csapatokkal folytatott többórás harcban foglyokat ejtett, s jelentékeny hadizsákmányra tett szert. December 18-19-én, Csúcsánál, két napon keresztül harcolt a magyar csapatok ellen. December 24 - 25- én, a Bem vezetése alatt álló magyar erők, Zsibó, Bánfihunyad, Kolozsvár, Dés térségében bekerítették megmaradt erőit. E bekerítésből sikerült kitörnie. 1849. január 1-én, Szeretfalvánál, 2-án Besztercénél, 4- én a tihozai szorosban, 5-én Vátra-Dománál harcolt. Ezt követően, megmaradt katonáival, sikerült Bukovinába menekülnie. Bizonyos erősítés után, innen többször, sikeresen tört be Magyarország területére. Legjelentősebb győzelmét 1849. február 6-án Marosényénél. aratta, túlerőben lévő magyar csapatokkal szemben. Február 26-án, 248
