Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Engel Pál: Hunyadi pályakezdése
kapta vissza akkor sem, amikor kiszabadult a törökök fogságából, sőt emberei sem tértek vissza hozzá. Mindezek után úgy képzelnénk, hogy Hunyadihoz fiíízödő viszonya nem lehetett különösen meleg, de érdekes módon ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Semmi nyoma, hogy Tallóciban rossz érzések keletkeztek volna, sőt a kapcsolatuk a jelek szerint mindvégig felhőtlen maradt. Hazatérte után Frank Hunyadi kíséretéhez csatlakozott, és elkísérte még a várnai hadjáratra is, amit csak kevesen tettek meg. Hazatérte után a váradi püspökség kormányzója lett, amit nyilván ugyanúgy Hunyadinak köszönhetett, mint bánná választását a következő évben. Mellette harcolt, mint láttuk, a rigómezei csatában is. Már Mályusz Elemérnek is fejtörést okozott, hogy megmagyarázza Tallóci váratlan visszavonulását az addig jóformán névtelen Hunyadival szemben. Végül oda jutott, hogy egészen sajátos motívumot keressen. "Tallóci megérezte és megértette a Hunyadi személyében rejlő nagyságot"-^ - írja -, és önként lépett vissza a javára. Ez persze alig hihető, de jobb magyarázatot, bármilyen különös, ma sem lehet találni. Ha viszont Bonfíni "Csanádi Ferenc"-e mögött Tallóci Frank rejtőzik, akkor minden a helyére kerül. Életpályájuk látszólag érthetetlen fordulatait megmagyarázza az a különleges viszony, amely kialakult közöttük; az, hogy Tallóci Hunyadit "annyira szerette, hogy a fiaként bánt vele", ö viszont a bánt élete végéig apjaként tisztelte, és neki köszönhette - Bonfmival szólva - "szerencsés csillagzatát". Az ilyesmi valóban ritka jelenség a politikában, dehát Bonfíni sem úgy adja elő a viszonyukat, mint mindennapi történetet. Kivételes eset volt a kettejüké, és érthető, hogy a kortársak még évtizedek múlva is emlegették. Honnan eredt vajon ez a szoros ismeretség? Bonfíni úgy tudta, hogy Hunyadi "Magyarországra jőve" kezdett "Csanádinál" azaz Tallócinál szolgálni. Ez leginkább úgy érthető, hogy már udvari lovagi minőségében került Tallóci mellé, azután, hogy Zsigmond kíséretében visszatért az országba. Nincs akadálya, hogy ezt elfogadjuk, hiszen legközelebb 1437 szeptemberében találkozunk vele, amikor Prágában Zsigmond szerződtette három hónapra. Előtte, 1435 és 1436 folyamán bőven volt alkalma, hogy Tallóci oldalán a déli végeken időzzön. Ekkor szövődhetett köztük az a szoros barátság, amely mindkettejük sorsára oly ^ Mályusz: Tallóci 574. 103
