Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Engel Pál: Hunyadi pályakezdése
Hunyadi "Csanádi Ferenc udvarában nevelkedett", Elekes is lehetségesnek vélte, hogy "első hübérura Csanádi Ferenc volt". Legutóbb Kulcsár Péter legalább annyit megkockáztatott, hogy az illető "Csanád megyei nagybirtokos" volt^. Bonfini előadása túlságosan eleven ahhoz, hogy mindazt, amit ír, merő kitalálásnak tekintsük. Márpedig, ha így van, a kérdés kezd izgalmassá válni. A vélhető nyomozás ugyanis Csanádi Ferenc után, ez ma már nyilvánvaló, azért járt mindvégig kudarccal, mert ilyen nevű személy abban a korban — nem létezett. Éspedig nem arról van szó, hogy a Csanádiak körében a Ferenc név nem dívott volna; hanem, értsük meg, arról, hogy egyáltalán nem volt Magyarországon ilyen nevű nemesi család. Jobban megvizsgálva a kérdést, kitűnik, hogy nem is lehetett, mert Csanád nevű helységeink közül egyben sem éltek nemesek^. Felmerülhet persze a gondolat, hogy Bonfini nem pontosan közölte a nevet, és az valójában nem "Csanádi"-nak, hanem "Csanád"-nak (Chanad dictus) hangzott. Valóban volt is két ilyen nemesi família. Az egyik történetesen a délvidéken, a Temes megyei Rudán (ma Rudna, Románia) élt, és nem is volt kifejezetten szegény. Tagjait azonban véletlenül éppen a megfelelő időből, 1429-ből ismerjük, és Ferenc nincs köztük-^®. Akad Csanád vezetéknevü a nagyszámú Hunyad megyei kisnemesség soraiban is (Alpestesen), ez a származtatás azonban - eltekintve attól, hogy Ferenc nevűt itt sem találunk - nyilván nem jön szobául. Bonfini híradása csak akkor értelmezhető, ha valamely közismert, tekintélyes személyre gondolunk. Olyanra, akinél Hunyadi valaha szolgálhatott, s akivel szemben szerénységét gyakorolhatta. A yo ° Oszvald I. m. 40; Elekes: Hunyadi 88; Kulcsár Péter: A Corvinus-legenda. In: Mátyás király 1458-1490. Szerk. Barta Gábor. Bp. 1990. 22. 29Csanád város az ottani székeskáptalané volt (Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. 2. köt. Budapest, 1897. 80), a mai Érsekcsanád (Bodrog m.) a kalocsai érsekségé (Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Budapest, 1890-1913. II. 219), az erdélyi Szászcsanád (Cenade) az egresi apátságé (Hervay, Ferenc L.: Repertorium historicum Ordinis Cisterciensis in Hungária Roma, 1984. 95), a Dunavecse melletti Csanád (ma helynév) a Paksi családé (1417: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai fényképgyűjtemény [DF], 221030), a Dunaszentpál melletti (elpusztult) Csanád a Héderváriaké (Csánki m. III. 546). ^ Pesty Frigyes: Urassá vármegye története. III. k. Budapest, 1883. 333. ^ * Csánki /. m. V. 168. 100
