Marta, Livius et al.: The Late Bronze Age Settlement of Nyíregyháza-Oros „Úr Csere” (Satu Mare, 2010)
Nyíregyháza-Oros későbronzkori települései (Kivonat)
edényt, közülük is egy délkelet szlovákiai variánst, valamint egy a Piliny kultúra területén biztos analógiával rendelkező edényt, de néhány példányát azoknak az edényeknek is, amelyek egyes északnyugat-bánáti hatások átvételét tükrözik. Eszközök és tárgyak, amelyek a fémfeldolgozás bizonyítékai. Nyíregyháza-Oros „Úr Csere” késő bronzkori lakóövezetében több bronzöntési salak(?) és maradék is előkerül. Ezekhez járulnak még a különböző tárgyak, amelyeket a település nyugati oldala mellett futó árokban találtunk, valamint a településen belül talált bronztárgyak is. Ezekben a komplexumokban a bronztárgyak és a bronzművességre utaló egyébb eszközök együtt jelennek meg a kerámiatöredékekkel, esetenként csontokkal, kövekkel és paticsdarabokkal. A tény, hogy a település területén gyakorolták a fémművességet bizonyítást nyert egy olvasztótégely és négy darab öntőforma felfedezésével, amelyek között volt tüskés korongos csákány, tokosbalta és egy tokosvéső öntőformája. Másik két fémtárgy pedig szintén bronzöntő mester elmaradhatatlan szerszáma: egy lyukasztó és egy véső. Az orosi település bronztárgyainak nagy részét a tűk képviselik, 5-6 ilyen tárgyról van szó. Közülük egy gömbfejű, szárának felső részén díszített tű emelkedik ki, amelyiket a Diviaky típusba sorolhatunk az M. Novotna által létrehozott, a szlovákiai tűkre vonatkozó tipológia szerint. Egy patkó alakú függő kivételével az összes többi bronztárgy töredékes, emiatt nehéz bizonyossággal bármelyik kategóriába besorolni. Kő és agyag tárgyak. A legtöbb kőtárgyat kétségtelenül az őrlő- és a zúzókövek alkotják. Agyagból nehezékeket készítettek, leginkább piramis formájút, amelyeknek a felső része ki volt lyukasztva. A 33. objektumban egy négyszögű agyaglapot találtak melynek szélei be voltak hajlítva. Alkalmazhatóságát nehéz meghatározni, de egy hasonlót, mintázott szélekkel már találtak Szilágysomlyó, Observator lelőhelyen is egy rituális célokat szolgáló gödörben, melynek gazdag leletanyaga a Hajddbagos-Cehăluţ csoporthoz tartozott. Néhány edény falából két hengeres tárgyat készítettek amelyeknek szintén nem ismerjük a funkcióját. A település területén végzett tevékenységek. A földművelés bizonyítékai a nagy számban előkerült őrlőkövek, de a házak tapasztására elkészített agyag és gabonapelyva keverék is ezt támasztja alá. A településen talált csontok bizonyítékai az állattartásnak illetve a vadászatnak. A csontok 47% bizonyítottan szarvasmarháktól származik, miközben a disznóknak, juhoknak, kecskéknek, lovaknak csak mellékszerep jutott a késő bronzkori gazdaságokban. Az elejtett vadak közül megemlítjük a szarvast, az őzet, a bölényt és a nyulat. A településen űzött mesterségek közül kiemelkedő a már említett bronzművesség, amit messzemenően bizonyítanak a feldolgozás eszközei, főleg az öntőformák, az olvasztótégely töredék és a nyersfém maradványok. A kutatások másik jelentős eredménye a késő bronzkori település egy olyan részének meghatározása volt, amit kultikus tevékenységek lebonyolítására használtak.
