Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Restaurări / Helyreállítások / Restoration - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi református templom felújításai
szabó Tekla 294 feltárások nem kaptak nagy hírverést, de a Vajdahunyadon megfordult kutatók, messze vitték hírét a különös bizáncias falfestményeknek. Szokás szerint a felújítás elkezdéséhez az első döntő lökést a természet adta: egy vihar 1870 nyarán a leszakította a tetőt, így előkerültek a falfestmények. Érdekes, hogy fel sem merült a középkori templom lebontásának lehetősége, pedig ebben a korszakban könnyedén feláldozták a régi kis templomokat. Ez azt jelezheti, hogy már kezdetektől fogva érezték a műemlék jelentőségét, de még valószínűbb, hogy a hívek szegénysége nem tette lehetővé a nagyobb építkezést. A két lelkésznek, Fábri Józsefnek és Vásárhelyi Lőrincnek a felújításában játszott szerepe bizonyítja, hogy a templom gazdája fontos mozgatórugója lehet a műemlékvédelemnek. 1906-ban végre elkezdődött az épület felújítása, amely az intézményi műemlékvédelem jegyében, szakított a 19. század egysíkú műemlékszemléletével. Döntő változás, hogy nem voltak hatalmas összegeket felemésztő újjáépítések, de annál több reális léptékű, érdemi helyreállításra kerülhetett sor. A tetőszerkezet helyreállításai a gondolkodásmód változásáról árulkodnak. Az első, a barokk-kori meg sem kísérelte az eredeti toronyszerkezet újjáépítését, hanem a korszakban használt toronyformát illesztette a megmaradt csonkokhoz. Möller István (1860-1934) felújítása szakított az uralkodó irányzatokkal: Henszlmann által elméletileg megalapozott purizmussal és a Schmidt Frigyes bécsi iskolájából táplálkozó historizmussal. Oraljaboldogfalván Möller a középkori külső rekonstrukciójára törekedett, de tervében mégsem a szigorú történeti hűség volt mérvadó, hanem a harmonikus megjelenés. Átépítésről nem beszélhetünk - a templom épen maradt részeit nem bántotta - az elmállott köveket a régi formájuk szerint állította helyre. Ennek ellenére a templomhajó eredeti magasságát nem rekonstruálta. A barokk-kori toronysisak kicserélését viszont szükségesnek tartotta, az új sisakot a rendelkezésre álló ismeretek, elsősorban a magyarországi emlékanyagok alapján formálta meg (Ják, Lébény). A bukaresti felújítási tervezetek (1954, 1974) már elejétől fogva felvették a hajó magasságának, és a toronysisak rekonstrukciójának szükségességét az eredetihez feltehetően közelebb álló zeykfalvi templom alapján. Az már egy másik kérdés, hogy nem valósulhattak meg. Következtetésképen a templom ma ismert képét a száz évvel ezelőtti felújítása adja. A templom helyzete a mai pénzviszonyok és a hívek kevés számának függvényében nem túl rózsás, de a református egyház nagy figyelmet szentel megmentésének. Kisebb javítások már a 2004 nyarán elkezdődtek, de csak a sérült hullámpala tető kijavítására futotta. 2005 szeptemberében a templomban csíki mesterek által készített zsindelyek várták a tető felújítását. A templom tetőszerkezetének javítása elindulni látszik, de a falak nedvesedésének megszüntetése és a rendkívül értékes és csak részlegesen feltárt freskóinak helyzete koránt sincs megoldva.
