Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
RlTOÓK Ágnes 264 közösségen belül gyakran előforduló sérülés hagyományos gyógymódját alkalmazták? A csoport nemi összetétele mindenesetre támogatja a harci sérülésre vonatkozó feltételezést is. A következtetések láncolatát továbbfűzve lehetséges, hogy az itteni monostor (vagy királyi udvarház) szolgálónépének legelőkelőbb rétegét jelentő milesek temetkeztek a templom déli fala mellé. Rangjukra pedig már nem mellékleteik, hanem sírjuk temetőben kijelölt helye utal. A temetőelemzés legjobb alanyai természetesen teljesen, vagy nagyrészt feltárt temetők, melyek használati ideje egy gondos elemzés nyomán nagyobb biztonsággal meghatározható. így, és csak így válnak alkalmassá paleodemográfiai következtetések levonására is.89 Ugyanakkor a hosszú időn keresztül, nagy lélekszámú közösség által használt temetők aprólékos elemzését éppen a hosszú és intenzív használat teheti lehetetlenné. Itt az egyes jelenségek értékelése a jól elemezhető temetőkből, temetőrészekből nyert adatokra támaszkodhat, egyben azok ellenőrzését is jelentheti. Különböző kötődésű temetők összehasonlítása A legtöbb régészeti adat falusi temetők feltárásából származik, és valószínű, hogy nagyobb kiterjedésű kutatásra a továbbiakban is csak ilyen lelőhelyeken lesz lehetőség. Kisebb-nagyobb temetőrészlet, több-kevesebb sír azonban székesegyházak, monostorok és városi plébániák cintermeiből is ismert. Kérdés, hogy az eltérő környezet mennyiben jelent azonos vagy eltérő halotti viseletét, szokásokat, és az eltéréseket indokolhatják-e szociális vagy etnikai különbségek. A Kárpát-medence egyes vidékein a templomokban a férfiak és a nők mind a mai napig külön padsorban ülnek. A szokás középkori eredetű: a templomban a férfiak helye a hajó déli, a nőké az északi felén, a diadalíven függő Krisztus jobbján, Mária oldalán volt. A 11-12. században, a templom köré temetkezések kezdetén, Skandináviában a falvak népe különös gyakorlatot folytatott: az asszonyokat a templomtól északra, a férfiakat délre temették el. Ezt a szokást azonban városi környezetben nem lehetett kimutatni. A falvakban sem ragaszkodtak azonban hozzá sokáig: a 12. század végétől mindenki a templom déli oldalán igyekszik magának helyet szerezni. Az északi oldal „újrahasznosítása” csak a 19. században kezdődik el.90 A templom körüli temetők elemzése során nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezek a temetők kettős kötődésűek. Mivel „fegyelmüket” az egyetemes katolikus egyház felügyelte, azok a jelenségek és változások, melyek Európa szerte megfigyelhetők (kartartások változása, északi oldal kerülése, épített sírok, faszenes temetkezések stb.) valószínűleg a hétköznapi vallásgyakorlatra vonatkozó általános egyházi tanításokat, illetve azok 89 A számítás nehézségeit és feltételeit legutóbb Révész László foglalta össze: Révész 2006, 185. 90 Stacker 2001, 228-234.
