Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
RlTOÓK Ágnes 254 középkori ábrázolásokat is bevonva elemezte a hatágú csatok körét,38 a csontdíszes öveket pedig K. Németh András gyűjtötte össze.39 A kora újkori sírokat, kora újkori leleteket a középkori régészet sokáig túlságosan recens anyagnak ítélte, ritkán, többnyire kényszerűségből foglalkozott vele. Érdeklődésre mégis leginkább - különlegességük folytán - a feltételezhetően, vagy bizonyítottan idegen etnikum által létesített temetők tarthattak számot,40 ezek azonban többnyire éppen nem templomok köré rendeződtek. Éppen e korszak temetőinek kutatása jelenti azonban a hiányzó láncszemet a régészeti és a néprajzi adatok között: ennek az időszaknak a tárgyi (és szellemi) kultúrájára vonatkozó régészeti megfigyelések - egymást kölcsönösen támogatva és kiegészítve - kapcsolják össze hitelesen az újkori történeti és néprajzi adatokat a „történeti néprajz” csak régészek által feltárható hagyatékával.41 A leletközpontú szemléletnek azonban hátrányai is voltak. A leletanyag ismertetésén, valamint esetleg idő- és térbeli kapcsolatrendszerének taglalásán kívül a temető elemzésére nem került sor. Nem véletlen, hogy a templom körüli temetőkben talált leletek keltezése tág határok között mozog annak ellenére, hogy a sírnak a temetőben elfoglalt helye, illetve a jellegzetes rétegviszonyok alapján legalább a sírba kerülés idejét pontosabban meg lehetne határozni. A temetkezési rend, sírok viszonylagos időrendjének - hosszadalmas munkát igénylő - elemzése nélkül torz és torzó maradt az egyes leletek értékelése. A sírok dokumentálása során felvett adatsor egyes elemeinek további vizsgálata elmaradt, a megfigyelt és leírt jelenségek közül csupán „különlegességek” (pl. rendellenes testhelyzetek) kaptak hangsúlyt. Az épületközpontú szemlélet A templom és a körülötte fekvő temető feltárása során, az esetek többségében megfelelő mennyiségű értékelhető lelethez igen sok munkával, igen sok sírt kellett feltárni. Ezért a leletközpontú szemléletet igen hamar az épületközpontú szemlélet váltotta fel: a kutatás kizárólag a templom épületére (esetleg még a körítőfal vonalának meghatározására) korlátozódott. A templomalaprajzok gyűjtögetése egyfelől valóban diadal volt, a régészeti kutatások forrásértékének fényes bizonyítéka: egyházas helyek sokaságát mutatta ki olyan régiókban és korszakokban, amelyekről nem, vagy alig szólnak a fennmaradt oklevelek. A települések és egyházas helyek hálózatának és jogállásának változásaival kapcsolatos időrendi kérdésekre azonban e többnyire egyszerű - pontosan keltezhető részletmegoldásokat nélkülöző -38 Odor 1998, 128, 130-132. 39 K. Németh 2005. 40 Legutóbb: Gallina 2004, 38; Wicker 2005. 41 Pusztai 1994', Béres 2005; Simonyi 2005; Szőcs-Mérai 2005.
