Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Serii de monumente / Emlékcsoportok / Monument-groups - Szakács Béla Zsolt: Toronyaljak és toronyközök a magyarországi romanikában
Szakács Béla Zsolt 10 Úgy tűnik, Bogyay óta ez a kérdés lekerült a napirendről. Az újabb összefoglalások vagy éppen csak említik,16 anélkül, hogy elemeznék, vagy szóra sem méltatják.17 Legfőbb ideje tehát, hogy félévszázados szünet után újra mérlegre tegyük Henszlmann tételét: mennyire tekinthető a magyarországi romanika sajátosságának a nyitott toronyaljas elrendezés? Az újratárgyalás annál is aktuálisabb, mivel az elmúlt évtizedekben örvendetesen megszaporodtak a feltárt emlékek. Ugyanakkor Bogyay rövid lábjegyzetét leszámítva, sosem került sor arra, hogy ezt a kérdést a közép-európai romanika perspektívájából szemléljék. A továbbiakban erre teszünk röviden kísérletet. Templomok három oldalról zárt toronyaljjal Az első kérdés, amely fölvetődik, hogy mennyire tekinthető állandó, konstans vonásnak a magyarországi romanikában. Divald Kornéllal ellentétben rögtön le kell szögezni, hogy a XI. századi emlékeinkre ez egyáltalán nem volt jellemző. Egy korábbi tanulmányomban felvetettem annak lehetőségét, hogy már a XI. század vége előtt megjelentek egyes templomainkon a homlokzati tornyok, bár ezek igen különbözőek voltak.18 Ipolyi 1860-ban „régibb román bazilikáink” közös jellemzőjét abban látta, hogy a torony csak egy oldalával kapcsolódik a templomhoz, másik három oldala szabadon áll. Jó példa erre a pécsi székesegyház, melynek négy tornya a román korban éppen ilyen elrendezést mutatott. A keleti és nyugati tornyok azonban nem egykorúak, és az említett állapot csak a XII. század folyamán alakult ki. Tóth Melinda vetette fel Mark Weinmann XVIII, századi metszete nyomán, hogy a nyugati homlokzat széles, egységes falszövete egy korábbi, XI. századi állapot nyomát őrizhette, melyet már ekkor jellemezhettek a szélre ültetett tornyok.19 A templom hosszházához oldalról kapcsolt nyugati tornyok a XII. század második felében is ismertek, igaz, ezek egyhajós épületek: ilyen a nemrég feltárt Buda melletti kánai, a ma is álló jánosi és a mára tornyait vesztett tereskei bencés apátság temploma.20 Három oldalról zárt volt a veszprémi székesegyház nyugati tornyainak földszintje is: Tóth Sándor kutatásaiból derült ki, hogy (legalábbis az északi oldalon) a torony nyugatra is és keletre, a mellékhajók felé is zárt volt, a középtér felé viszont nem. Nem világos a toronyköz földszinti zárófalainak helye. Az eddig ismert adatok, G. Turco metszetét is figyelembe véve, lehetővé teszik, hogy a földszinten egy észak-déli irányú, összefüggő előcsarnokot feltételezzünk. A tornyok fala az emeleten is középkori, bár nem zárható ki, 16 Magyar művészet 1800-ig, 68. (Wehli Tünde). 17 A művészet története Magyarországon, (Marosi Ernő); Marosi - Wehli 1997; Tóth - Búzás 2001; Magyarország építészetének története, (Lővei Pál). 18 Szakács 1997. 19 Tóth Melinda 1983. 20 H. Gyürki 1996; Hrasková et al. 2001; Pálos 2000.
