Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
TÓTH Sándor nyomán, a johannitákat szokták emlegetni, észrevétlenül hagyva Dercsényi Dezső időközbeni figyelmeztetését, amely szerint a hely „magyar keresztes lovagrend” birtoka volt.53 E „stefanita rend” eredetét ugyanaz a forrás világítja meg, amelyre Molnár Vera is hivatkozott: III. Orbán pápa 1187-ben kiadott bullája. Ebben a pápa, elődje, (III.) Sándor (1159-1181) példájára utalva, a Szentszék oltalmába fogadja a Szent István királyról nevezett esztergomi ispotályos házat - ahol Manfréd pápai legátus intézkedése értemében (aki 1170 körül járt Magyarországon) Szent Ágoston regulája szerint kanonoki rend működik - birtokaival együtt, évi egy uncia arany megfizetése ellenében. E házat a bulla szerint a (II.) Géza király (1141-1162) által - ahogy oklevele is tartalmazza - Jeruzsálemben Szűz Mária és Szent István király tiszteletére építtetett templom és zarándokház fráterei létesítették az alapító adományából birtokolt területen. A birtokokról a bulla csak általánosságban szól, megemlítve, hogy a király példáját előkelői és országának más istenhívői is követték. Külön kiemeli (III.) Béla király (1172-1196) tizenkét hajóból és öt - megnevezetlen - faluból álló adományát, továbbá a megyéspüspöki joghatóság alól kivett templomokat, amelyek közül hatot fel is sorol. Ezek sorából itt kettőt indokolt megemlíteni: „ecclesiam sante Trinitatis de aqua calida” és „ecclesiam sancte Margarete de Charca.”54 245: 169. sz.) károkról és pusztításokról nem, megújításról pedig csak határjelekkel kapcsolatban esik szó. Gerényre nézve ld. Csánky D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest 1890, 590; Zaloziecky I, 33, Zaloziecky 2, 381. Ő, aki a vármaradványokat is említi, a Drugethek 1354 előtt kezdődő birtoklására hivatkozik. A Mencl I 359 által említett legrégibb adat (1281) Gerényre vonatkoztatása Dongó Gy. G. közleményére vezethető vissza: Adatok Zemplén árpádkori földrajzához. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 8 (1902), 257, 258: 3 jegyzet (,,talán”-nal). A „de Gymren” megjelölés azonban a hozzá tartozó személy (Miklós fia Szilveszter) további adatainak ismerete hiányában nem köthető helyhez. 53 A magyarországi művészet története. Főszerk. Fülep L. Un. 19735, 95; vö. Dercsényi, 192 is. Molnár Vera a johannitákat rendesen a hosszhajós bővítéssel hozta kapcsolatba (Molnár, 112- 113, Gervers, 44, Gervers-Molnár, 48), de végül felvetette (uo. 51): „hátha Karcsa rotundája is az ő alkotásuk.” Marosi már ezt tartotta valószínűbbnek (Marosi, 298), Kozák pedig a johanniták tevékenységi körét a karcsai rotundán túl nemcsak a többi hatkaréjosra, hanem számos más különféle téglaépületre is kiterjeszthetőnek vélte, még Kolozsmonostor ismeretében is (Kozák I, 61—62, 64, 80-87, Kozák 2, 10). Nézetét már Dékány bírálta, a Kolozsmonostorra való hivatkozással elintézettnek vélve a johannita kérdést is (Dékány, 199). Marosvári rámutatott Molnár Vera felfogásának ellentmondásos voltára (Marosvári, 104) - bár nem a fenti vonatkozásban, amit észre sem vett —, de a johanniták karcsai jelenlétét ő is bizonyosnak vette (uo. 111, 117). 54 Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Disp. F. Knauz. Strigonii 1874, 132-134. Az oklevélre Molnár, 112 hibás évszámmal (1186) hivatkozott, Kozák I, 60, 62, 81 ezt vette át. Az oklevél kiadásának napján (1187. június 23.) már küszöbön állt az a mohamedán offenzíva, amely Jeruzsálem elfoglalásával végződött: ehhez ld. Fauler, I, 328. Manfréd magyarországi küldetéséhez ld. uo. 319, 501-502: 519. jegyzet. Ehhez és a „stefaniták”-hoz vö. KMTL, 441, 22
