Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
Hatkaréjos rotundáink „Aqua calida”, mint ismeretes, a budai Felhévíz. Azt, hogy „Charca” a bodrogközi Karosával azonos, két további adat igazolja. 1282-ben Domonkos, Szent István király esztergomi ispotályos házának mestere és Saul fráter ugyanazon rendből „terrae Caracha” vételárának átvételét nyugtázta Budán, egy héttel a kiszabott határidő előtt, megemlítve, hogy „in aliis negociis Ecclesiae prope Thiziam” el kell járniok. 1376-ban pedig a Zemplén megyei alispánok válaszoltak arra a királyi megkeresésre, amely Sándor, a felhévízi Szentháromság-egyház kereszteseinek mestere érdekében szólt, igazolva ennek panaszát, amely szerint „Karacha” birtokon élő jobbágyainak tizennyolc holdnyi földjéről a termést két tiszttartó hatalmaskodva Kövesdre vitette. Az esztergomi és a felhévízi rendház ekkor már kánonilag egyesítve volt.55 Vélhetnénk tehát, hogy a karosai rotundát az esztergomi „stefanita” keresztesek építették. A bulla szavaiból azonban ez nem következik, sőt, talán inkább az gyanítható, hogy a felsorolt egyházak mint a megfelelő birtokok tartozékai kerültek jogkörükbe.56 A birtok eredetére nézve pedig a bulla tartalmából sokféle lehetőség adódik. 610. Az esztergomi rendházhoz ld. Györffy, III, 277-282 (Manfrédról: 280; Karcsa uo. Szt. Kereszt titulusúnak írva). E rendház egyidejűleg másutt még megmaradt johannitának: MT1/2, 1170, 1409 (Manfrédról uo. 1236-1237). 55 1282: Codex diplomatics Hungáriáé ecclesiasticus as civilis. V/3. Ed. G. Fejér. Budáé 1830, 132. 1376: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. I. Sajtó alá rendezé Géresi K. Budapest 1880, 352. A két rendházat XI. Gergely pápa 1373-ban kiadott búcsúengedélye mondja kánonilag egyesítettnek: Monumenta episcopatus Vesprimiensis. II. Budapest 1899, 222. Felhévízhez Id. KMTL, 131; Györffy, IV, 634—635, 637. Az az 1238-ból való oklevél, amelyet Molnár Vera és nyomán Kozák Károly Karosához idézett („monasterii de Marcha”: Molnár, 112; Gervers-Molnár, 44; Kozák 1, 60, 62), valóban a johanniták monostorára, de nem a zempléni helységre vonatkozik. Ez a monostor az adományozott birtokok helyzetéből ítélve valahol a Délvidéken lehetett. Ld. Codex diplomaticus ... IV/1. Budáé 1829, 105, 108— 109; vö. Szentpétery I.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. Budapest 1923, 194-195: 637. sz. Az 1376-os oklevélből gyanítható, hogy mi lehet a történeti háttere annak a népmesének, amely szerint a karosai templomot az ottani tó tündérei építették a víz mélyén álló palotájuk köveiből azon az éjjelen - a hajnali kakasszóig, amíg dolgozhattak, nem tudván befejezni a művet -, amely után eltávoztak e helyről, mert királynőjüket a sötétség fejedelme, aki a kövesdi várban lakozott, szerelmével üldözte. Ld. Petrik A.: Magyarország románkori építőművészetéből. Különnyomat a budapesti építő mesterek, kőmíves-, kőfaragó- és ács mesterek ipartestületének 1913-iki évkönyvéből. Budapest 1913, 29—31; vö. Csányi— Lux, 379-380; Molnár, 111-112; Gervers-Molnár, 43. 56 Az egyházak felsorolása a bulla (vö. 54. jegyzet) megerősítő szakaszában szerepel, amely „monasterium Sancti Stephani regis ab omnium iurisdictione liberum” említésével kezdődik, ami nyilván utalás a közvetlen pápai fennhatóságra. Az egyházak átengedése a megyéspüspökök részéről éppúgy e fennhatóság elismerése a monostor birtokain, mint az előző mondatban szereplő adó- és tizedmentességi intézkedés („data per Diacesanos episcopos libertate, ut quiquid erat domui vestre fidelium largitione collatum, a solutione tributorum et decimarum abeatur inmune”). A bulla szavait a karcsai rotunda építésére vonatkoztató feltevésekhez ld. 53. jegyzet. 23
