Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Emődi Tamás, Lángi József: A síteri református templom építészettörténeti és falkép-restaurátori kutatása
Tóttelek is, valamint Ártánd körül Nagyzomlin és Bors, a XIV. században a káptalané illetve a püspöké voltak (ártándi birtoklásukról nem tudunk)20 - kér további javadalmat, arra következtethetnénk, hogy ezidőtájt, részben vagy egészben, Síter is püspöki vagy káptalani birtok lehetett. Erre vonatkozó közvetlen adatot azonban egyelőre nem ismerünk.21 A Csákyak birtoklása 1395-től egészen az újkorig tartott és noha az egyházközség a kegyurak református hitre térését 1558 körül valószínűleg azonnal követte (Csáky Farkasról ismeretes, hogy erőszakosan is terjesztette a protestantizmust), a később rekatolizált Csákyak faluja meg is maradt döntőrészt reformátusnak a hódoltságot követően is és a kisszámú katolikus hívőt az 1788-ban létesített tótteleki plébánia alá rendelték.22 1750-ből való a templom épületére vonatkozó első adat, mely szerint ekkor épült a hajó nyugati része. Ez azonban inkább csak kisebb átalakításokat, a falak magasítását és esetleg a koronázópárkány elkészítését jelentheti.23 Szőnyi Mihály prédikátorsága alatt (1756-1766) épült a hajóhoz az északi portikusz,24 szép, ívelt kontűrű, tükrös barokk ajtajával. 1773-ban — „mivel ezelőtt soha kar a templomon nem volt” - két karzatot emeltettek Bot János áccsal és Rácz János asztalossal: nyugaton - ennek egykorú ácsolt padjai ma is megvannak - az ifjak, keleten a kórus számára.25 Ugyanekkor javították a támpilléreket és vágták az addig meglehetősen sötét belterü hajó északi falába két új ablakot. Két évvel később „földdel megpadimentumoztatták” a templomot, Petri Ferenc kurátor pedig megfesttette a padelőket s talán a karzatok mennyezetét is. A nyugati ma is megvan, a keletiből csak két deszkányi maradt. 1803-ban közadakozásból építették fel a templom elé a nyugati tornyot, melybe az 1759-1761 közt emelt korábbi haranglábból26 helyezték át az 1748- ban a hívek által öntetett harangot. 1855-ben, Török Sándor váradi kőműves és Kádár András asztalosok nagyobb javítást végeztek - alighanem a portikusz árkádjának kivágását. 1860-ban adományozták Szabó Pál és Mihály a hét regiszteres orgonát, melyet az ekkor átépített kisebbik karzatra helyeztek fel, ekkor vághatták ki a diadalív felső részét. 1868-1869 közt Knapp Ferenc végzett javításokat a tornyon. Ennek zsindelyfedésű sisakja ekkor még fiatomyos volt, 1903-ban viszont ledőlt, helyette Tóth István ácsmester 20 Bunyitay: A váradi káptalan, 36, 38, 52; Jakó Zs.: Bihar megye, 218. 21 Bunyitay: A váradi püspökség, II, 271-284; Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. II. Szerk. Ortvay T. Budapest 1892, 507- 516. 22 Schematismus venerabilis Cleri dioecesis Magnovaradiensis latinorum. Nagyvárad 1889, 39. 23 K. Nagy S.: Biharország, 44^15; Sámi M.: A síteri református egyházközség és műemléktemplom rövid története. Református Szemle 78 (1985), 1. sz, 34 - a szerző elsősorban az akkor a parókián őrzött jegyzőkönyvek adatait használta tanulmányában. 24 Állami Levéltár Bihar Megyei Fiókja, Anyakönyvi iratok, Síter, 1188 sz. (I. kötet), 7. 25 Uo. 102 (a régi számozás szerint); Sámi M.: A síteri református egyházközség. 26 Állami Levéltár Bihar Megyei Fiókja, Anyakönyvi iratok, Síter, 1188 sz. (I. kötet), 7. A sítéri református templom kutatása 205
