Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
A templomok nyugati térelrendezése Első tekintetre egységesebb a nyugati térelrendezés: a bejáratot gyakran toronypár fogja közre, a karzatalj és a toronyaljak nyitottak a hajókra és fölöttük nyugati karzatot találunk. Ezek a jellemvonások tapadtak hozzá leginkább a „nemzetségi monostor” fogalmához, s ezek közül is legmarkánsabban a nyugati karzat. A hazai kutatás érdeklődését is ez keltette föl leginkább, Entz Géza több ízben is foglalkozott a kérdéssel, közben a lengyel Andrzej Tomaszewski is írt egy monográfiát a cseh, lengyel és magyarországi románkori nyugati karzatokról.13 Ezek a feldolgozások a Westwerk-kutatás mindenkori állásához igazodtak: amikor ott a magánegyházi jellegre esett a hangsúly, nálunk életre kelt és széles körben elterjedt az „urasági karzat” fogalma, majd amikor a liturgikus szempont került előtérbe, itt is ebbe az irányba fordult a kutatás.14 Időközben történészek is mind élesebb kritikával kezelték a „nemzetségi monostor” fogalmát. Petrovics István kimutatta, hogy 1) nem minden monostor kapcsolódik nemzetséghez, 2) nem minden nemzetség alapított monostort és 3) ugyanakkor van olyan, amelyik többet is. Vagyis a közös monostor egyáltalán nem tekinthető a nemzetségek ismérvének.15 Fügedi Erik továbblépve egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy mivel sem az egyházjog nem ismer ilyen intézményt, sem a nemzetségek nem kezelték őket másképp, mint egyéb birtokaikat, a „nemzetségi monostor” fogalmának használatát jobb lesz ezentúl elkerülni.16 Véleményem szerint azonban ez az érvelés megfordítva is igaz: az egyéb egyházi alapításokkal szemben ezekre a monostorokra erősen rányomta a bélyegét az, hogy közvetlen magánkegyúri kézben voltak (szemben a királyi és egyházi alapításokkal17), míg a nemzetség többi birtokával szemben kitüntette őket szakrális szerepük, kimagasló fontosságuk az üdvösség szempontjából, gyakran közös kegyurasággal és őseik s majdan saját temetkezési helyükkel. Kétségtelen, hogy egy-egy monostor alapítása során nem a nemzetség mint testület lépett fel, hanem mozgatórugóként az egyik felemelkedőben lévő tag (és közvetlen környezete) 13 Entz G.: Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Művészettörténeti Értesítő 8 (1959), 130-142; uő: Még egyszer a nyugati karzatokról. Építés-Építészettudomány 12 (1980), 133— 141; A. Tomaszewski: Romanskie koscioly z emporami zachodnimi. Wroclaw-Warszawa- Kraków-Gdansk 1974. 14 Ennek tudománytörténeti hátterét 1. Fr. Möbius: Westwerkstudien. Jena 1968. A liturgiái fordulat mindenekelőtt Carol Ileitz nevéhez kötődik, I. C. Ileitz: Recherches sur les rapports entre architecture et liturgie á l'époque carolingienne. Paris 1963. Megjegyzendő, éppen a húsvéti liturgia szerepét nem vizsgálta a magyar kutatás a nyugati térelrendezés értelmezésére tett kísérleteiben. 15 Petrovics 1.: Nemzetségi monostoraink problematikája. Acta Universitatis Szegediensis. Acta luvenum. Sectio Historica 1 (1978), 9-24. 16 Fügedi E.: Sepelierunt corpus eius. 17 Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a király és az alapító egyháznagyok is magánkegyurak módjára léptek fel, és monostoraikban hasonló elvárásokat érvényesíthettek. Ez azonban túlnyúlik a dolgozat felvállalt terrénumán. 75
