Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
Szakács Béla Zsolt Ákossal és kiváltképp Jákkal Bogyay Tamás foglalkozott behatóbban, ő készítette az első nagyobb művészettörténeti szempontú összefoglalást is róluk.9 Azt a koncepciót, hogy a „nemzetségi monostorok” stilárisan összefüggő csoportot alkotnak, és ez egy közös, „bencés építőműhelyre” vezethető vissza, Dercsényi Dezső dolgozta ki.10 11 Ennek egyes elemei azonban jóval korábbra nyúlnak vissza. Henszlmann Imre az építészeti elrendezés tekintetében a magyarországi „provinciális jelleget” három tényezőben látta: a kereszthajó és a szentélynégyszög hiányában, valamint abban, hogy a mellékhajók befutnak a tornyok alá is. Ezen sajátságok szerinte elsőként Lébényben jelentkeztek, amely ezzel iskolát teremtett." Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy Henszlmannál nem merül fel szempontként az alapítók személye, vagyis hogy a tárgyalt emlékek közül melyik „nemzetségi monostor” és melyik nem (hiszen ezt a fogalmat ekkor még történészek sem használják). Ezzel a koncepcióval szemben azonban több kifogás is felmerülhet. Mindenekelőtt: több az emlék, mint az adat; vagyis rendszerint e csoportba szoktak sorolni olyan „lebegő” emlékeket is, mint Ócsa, Aracs, Harina, stb., amelyeket nem tudunk nemzetségekhez kapcsolni, mi több, némelyiknél még az is kérdéses, egyáltalán monostor volt-e. Másfelől, ha stilisztikai oldalról közelítjük meg a kérdést, kiderül, sem a „portálstílus”, sem más vonások nem jelölnek ki egy olyan kört, amelyet azonosíthatnánk a „nemzetségi monostorokkal”, mint a „bencés építőműhely” tevékenységével. A stíluskapcsolatok nem így alakulnak, ez egyébként nem is volna várható. Ha pedig az építészeti elrendezést tekintjük, itt sem találunk különösebb egységet. A keleti részeken változatos szentélyvégződéseket alkalmaztak, az egy vonalból induló három félköríves apszistól a szentélynégyzet beiktatásán keresztül a sokszögű szentélyzáródásig.12 prépostsági templomokon.” Ebben a vonatkozásban tárgyalja Felsöörs, Pannonhalma, Lébény, Deákmonostor, Karcsa és Ják templomát. Összegzésül a hazai románkori építészet korszakolásánál a kegyúri szempont újra felbukkan: „A harmadik, záró korszak a XIII. század közepéig terjed, s ezt a főúri alapítású nagy apátsági templomok korának is nevezhetjük.” Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Budapest 1938, 103. skk., 115. 9 Bogyay T.: A kapornaki egykori bencés apátság XII. századi bazilikája. Történetírás (1938), 153-161; uő: Az ákosi református templom. Magyar Építőművészet (1944), 67-70; uő: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Budapest 1943; Th. von Bogyay: Normannische Invasion - Wiener Bauhütte - Ungarische Romanik. Forschungen zur Kunstgeschichte und christlichen Archäologie. 11. IVandlungen christlicher Kunst im Mittelalter. Baden-Baden 1953, 273-304. 10 A magyarországi művészet története I. A magyarországi művészet története a honfoglalástól a XIX. századig. Szerk. Dercsényi D. Budapest 1956', 90-110; 19643, 88-109; 19704, 67-75. 11 Ilenszlmann I.: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylű mű-emlékeinek rövid ismertetése. Budapest 1876, 18, 24, 95. 12 Marosi E.: Megjegyzések a középkori magyarországi művészet liturgiái vonatkozásaihoz. „Mert ezt Isten hagyta...” Tanulmányok a népi, vallásosság köréből. Szerk. Tüskés G. Budapest 1986, 88-116. kük: 94. 74
