Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
A stílus tehát a karcsai rotunda korai keltezését nem akadályozná. De akármit tartsunk is ennek keltezése felől, a bemutatott különbségek - főleg a stílust jellemzők - nyilvánvalóvá teszik, hogy a tárgyalt négy - illetve az úgyahogy fenálló három - hatkaréjos rotunda hasonlóságait nem indokolt műhelyközösséggel magyarázni.50 Ami arra vall, hogy a típus alkalmazásában nem a rendelkezésre álló kivitelezői választék, hanem az ettől független megrendelői igény játszotta a főszerepet. A rendeltetést illetően nagy a homály, de az egység - legalábbis a négy példára vonatkoztatva - így is kizárt. A kolozsmonostori rotunda ugyanis bencés - kétségkívül 11. századi alapítású - kolostornak a szentélyében valamelyest fennmaradt gótikus templomától északra került elő, a másik három körül viszont nincs nyoma efféle szerzetesi intézménynek.5' Kiszombor és Gerény mint magánbirtok tűnik fel az oklevelekben, még a 13. században, illetve talán csak a 14.-ben. Mindkettőnek papja szerepel az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékben. Gerénnyel kapcsolatban a templom körüli vármaradványokról is szó esik, amelyek ugyan legfeljebb a rotundánál későbbinek képzelhetők, de esetleg utalhatnának ehhez illő régiségű birtokközpontra.52 Karcsa ügye bonyolultabb. Erről szólva, Molnár Vera Hatkaréjos rotundáink Zürich 1980, 1635-1636; Enciclopedia dell’arte medievale. IX. Roma 1998, 23. A magyar területekre vonatkozó irodalomban a kérdéses művészettörténeti tartomány hatásainak széleskörű felmérésére mindmáig talán az egyetlen kísérlet Menet 2. A szerző - a délszlovákiai anyagra összpontosítva, de többek közt Karosára, Gerényre is kitérve - a Földközi-tenger Spanyolországtól Dalmáciáig terjedő északi partvidékének Ravenna felől levezethető koraközépkori művészetét jelölte meg olyan hatások kibocsátójául, amelyek a 9. századtól - tehát a nagymorva időktől - kezdve jelentkeztek szerinte térségünkben (ld. főleg 74-76, 80-81; Karcsára, Gerényre: 77-78). 50 „Semmi kétségünk nem lehet felőle, hogy azonos építőműhely alkotásai” - jelentette ki az utóbbiakról Molnár Vera (Gervers-Molnár, 47). Vö. Kozák l, 83, Kozák 2, 10, Dékány, 192. Kételyt e tekintetben, úgy tűnik, csak Marosvári, 121 fejezett ki. 51 A Kolozsmonostorra vonatkozó korai írott adatok és értékelésük: Györffy, III, 353-354. Vö. Paradisum, 497 is. A gótikus templomra nézve ld. uo. 396-399. A fő régészeti adatok: lambor-Matei 1, 600-606. Ezek szerint a kolostor alapítása korábbi, részben Salamon király (1063-1074) dénárjaival keltezett települést felváltó temető I. László király (1077-1095) pénzeivel jellemzett kezdeteivel függhet össze. Dékány a monostor bencés mivoltát már érvül alkalmazta, de e régészeti adatokat nem vette figyelembe (Dékány, 199, vö. 53., 69. jegyzet). 52 Kiszombor korai okleveles adataihoz ld. Györffy, I 839, 878. Ezek túlnyomórészt a Csanád nemzetség birtokügyeire vonatkoznak. A két legrégibb oklevél (1247, 1256) Györffy szerint hamisítvány. E kettőt Dávid, aki az egész anyagot bőven ismertette, a bordás boltozat keltezésére használta fel (Dávid, 201-202, 220-221), arra hivatkozva, hogy az 1247-es dátumúban az, akinek birtokait összeírták, az elszenvedett károk és pusztítások után újjáépítés kezdetét hirdette meg („Gleichzeitig kündigte er auch den Beginn der Wiederaulbauarbeiten nach den erlittenen Schäden und Verwüstungen an.”) Az oklevélben azonban (Wenzel G.: Árpádkori új okmánytár. VII. Pest 1869 (reprint. Pápa 2002), 220-223: 147-148. sz., 242— 21
