Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
Hatkaréjos rotundáink kétféleségének fentebb említett építéstörténeti vonatkozása alapján akár a bordás boltozatnál jóval korábbi eredetűnek is vehetnénk, a gerényi bejáratmaradványról pedig nincs kimutatva, hogy egyidős lenne az egész építménnyel. Kiszomborban indokoltan tekinthetők viszont az eredeti épület részleteinek a keleti karéjok ívsorai, amelyeknek háromszöges változata Nyitráról is idézhető, ahol 13. századi.39 Külföldön ez a forma már a 12. században kimutatható ugyan, de a belsőben alkalmazott ívsorok, úgy tűnik, csak a német késői romanikában terjedtek el.40 Gerényben a kapun kívül nemigen akad határozottan későinek tetsző részlet, ugyanakkor az épület a maga egyszerű tér- és tömegformájával, a karosaihoz és a kiszomborihoz képest nyomott arányaival,41 valamint tagolatlan felületeivel éppen az, amely a mi négy hatkaréjos rotundánk közül a legmilétosziasabb megjelenésű lehetett. A többi részlet korára nézve az Árpádok királyságának emlékanyaga alig nyújt iránymutatást. A fal lábazatról induló vékony oszlopocskákból alakított felülettagolás aránylag épebb, ívsorral záruló példái (Aracs, Bács) 13. századiak. Arról a néhány kősornyi székesfehérvári apszismaradványról viszont, amelyen a lábazatképzés és az oszlopocskák ritmusa közelebbről emlékeztet Karosára, legfeljebb gyanítható, hogy 12. századi.42 A Karosán és — 39 A gerényi kaput Zaloziecky még utólagos módosítás eredményének vélte. Marosi döntött úgy, hogy a rotunda keltezéséhez veszi alapul (vö. 26. jegyzet). Nyitrához Id. Mend I, 232—234 (1270 körüli keltezéssel), XXXIV, tábla, 50. kép. Figyelemre méltó, hogy Gerényben kis lezárásokon (ha igaz), ahogyan Kiszomborban ívsorokon, váltogatva alkalmazták a görbe és az egyenes vonalú megoldást (vö. 29., 33. jegyzet). 40 Ld. Reallexikon der deutschen Kunstgeschichte. II. Red. K. A. Wirth. München 1983, 1012, 1015, 1022. 41 Gerényben a karéjok vállmagassága az összes felmérés szerint kisebb, mint a középtér átmérője (kb. 0,8:1). Karosán az utóbbinál az előbbi valamivel több (legfeljebb kb. 1,1:1). Kiszomborban a helyreállításig a két adat között nem volt nagy a különbség, de a szintsüllyesztés óta a magassági méret jelentékenyen meghaladja a szélességit (kb. 1,15:1). Ld. a 35-36. jegyzetben idézett alaprajzokhoz az alábbi metszeteket (zárójelben a karéjok vállmagassága): Gerényre Mend I, 361 (3,95—4,00 m), MOB 1903-1911, 291: 226. kép, KÖH Tt K2785 (4,15 m), K2779 (4,07 m); Kiszomborra uo. 57879 (az előző és a mostani szinttől 5,27 ill. 6,12 m); Karosára uo. 32513-14, 32519 (1964, mélyebben jelölt szinttől 4,64, 4,87, 4,70 m), 34968 (= Nagypál, 113: 93/c. kép), 34969, 34972 (1970, 4,58-4,70, 4,57, 4,52 m), 13334, azaz Csányi-Lux, 383: 4. kép (4,40-4,50 m). 42 Vö. Raffay E.: Az aracsi templom. A középkori Dél-Alföld és Szer. Szerk. Kollár T. Szeged 2000, 452-453, 465 (az aracsi ívsor északi indítása emlékezetem szerint eredeti - vö. Gerevich T.: Magyarország románkon emlékei. Hn. 1938, LVII. tábla). A székesfehérvári apszist feltárásának korában Szt. István 1083-ban kialakított sírkápolnájához tartozónak vélték, de ez a keltezési lehetőség megszűnt, mióta Kralovánszky Alán a Ilartvik-legendában megadott helyen — a templom közepén - feltárta a szent alapító valódi sírhelyének maradékait. Ld. Dercsényi D.: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest 1943, 17-18, 35—36; Kralovánszky A.: Előzetes jelentés az 1965. évi székesfehérvári feltárásról. Alba Regia 8-9 (1968), 254-255: 1— 2. ábra, 257-258, 261; uö: Szent István király székesfehérvári sírjának és kultuszhelyének kérdése. Szent István és kora. Szerk. Glatz F. - Kardos J. Budapest 1988, 167-170, X-X1I. tábla. 19
