Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Németh Péter: Szatmár vármegye egyházai a 14. század első felében
99 fizetett egyházi tizedek alapján. E három évből összesen 35 plébánia mutatható ki, közülük kilencet csak egyetlen egyszer említenek (Derzs, Mezőpetri, Tyúkod, Amac, Derzsjánosi = Kántorjánosi, Varsány, Újlak, Mada). A 35 településből mindössze egy pusztult el a középkor folyamán, ez a Varsány és Mada között felsorolt Újlak, amely Nyírkárász, Rohod tájékán keresendő. Bár ez esetben felvetődhet annak a lehetősége is, hogy egy Szamos jobbparti települést számoltak ide 1334-ben, mint tették ezt Cégénnyel, s akkor ez a falu azonos volna az ugocsai főesperesség lajstromában csak 1332-ben szereplő (Szamos-)Újlakkal. Ez esetben plébániáink száma 34-re csökken. Az ugocsai főesperességet tartalmazó regisztrum (II. táblázat), az 1332. évi I. és II., s az 1334. évi I. és II. fizetést tartalmazza. Ha leszámítjuk az Ugocsa megye területén fekvő Ugocsát, Halmit, (Fekete-)Ardót, Szászit (Szászfalu), akkor 22 Szatmár megyei plébánia nevével találkozunk, amelyek közül egyszer említik Kölesét, Berendet, Újlakot, Peleskét, (Batiz-) Vas várit, Újvárost, (Fehér-)Gyarmatot, Geneset, Paládot, Toh-t és Penyigét, összesen tehát 11 települést, valamint a cégényi monostor apátját. Közülük az eddig ismeretlen fekvésűnek tartott (Fénytől Ny-ra feküdt) Toh, más néven Szentpál már a 15. századra elpusztult, nevében őrizve meg temploma védőszentjének emlékét. Az egri egyházmegyéhez tartozó - már korábban említett - kilenc plébánia (III. táblázat) közül három az 1333. évi jegyzékben, az összes pedig az 1334. évi II. és az 1335. évi I. részletet fizetők között van felsorolva. Valamennyi a megye nagyobb települései közé tartozott, amit a lerótt fizetségük is mutat. A megye területén az összeírok a töredékes - tehát nem a teljes - lajstromok szerint 35(-l) + 22(+l) + 9, összesen tehát 66(-l) plébániát és 1 monostort rögzítettek 1332-7 között, s bár ezek templomainak a titulusát nem jegyezték fel, mint tették ezt máshol, pl. Szabolcs megye 1332. évi v összeírásában, jó részükét korábbi, egykorú vagy kései források alapján ismerjük. Vajon csak ennyi volt-e a plébániák száma a 14. század első harmadában? Nyugodtan válaszolhatjuk, hogy nem, ennél jóval több adat áll rendezésünkre a magyar okleveles gyakorlatból. 3/ A 14. század első felének kiadott okleveleit áttekintve a tizedjegyzékben felsoroltak mellett az alábbi helyeken találkozunk plébánia vagy annak papja említésével. [Az időhatárt azért toltuk ki 1352-ig, mert a tizedjegyzék keletkezésétől eltelt másfél évtized alatt - még ha épültek is templomok, s tudjuk, hogy épültek, pl. Csengerben - ezek ily rövid idő alatt mégsem válhattak plébániává. Ugyanis ehhez hosszas eljárás kellett, ami az addigi plébános és az elszakadni kívánó gyülekezet (település) között nem kis ellentéttel járt.] Időbeli sorrendjük a következő: 1/ (Kak-)Szentmárton [Martineşti] = 1213: sac, de v. S. Martini (VR. 262 §., 163).
