Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)

Takács Imre: A gyulafehérvári székesegyház lapidáriumának feldolgozásáról (munkabeszámoló)

35

épületrészt1. A tornyot ma szintekre osztó két kolostorboltozat megépítésére bizonyára a második eset, tatárok által 1658-ban, véghezvitt különlegesen barbár öldöklés, fosztogatás és gyújtogatás után került sor. A javítás következtében kialakult, új járószintek eltérnek a tűzvészben tönkrement középkori boltozatok járószintjétől, amint az a torony metszetrajzain jól látható. A tűzben szintén megrongálódott csigalépcsőt az új boltozatokhoz igazítva fából építették meg. Ez az állapot állt fenn 1967-ig, amikor lebontották és újraépítették a megrepedt falú lépcsőtornyot, de abba már nem a 17. századi falépcsőnek megfelelő szerkezetet helyeztek vissza, hanem az eltérő emelkedésű, középkori lépcsőt rekonstruálták. Ez a lépcső a torony 17. századi járószintjeihez érthető módon nem talál oda, aminek következtében a közlekedés lehetetlenné vált a székesegyház északi tornyában, csak a boltozaton kibontott lyukon keresztül lehetett lejutni a köveket tartalmazó terem padlójára. 1996 tavaszán még álltak a nyugati homlokzat kóanyagcseréjéhez és faljavításaihoz emelt állványok. Papp Szilárddal és Sarkadi Mártonnal ezen az állványon jutottunk fel az emeleti toronytér ablakáig, ahonnan a lapidáriumot megpillanthattuk.

1996 nyarán láttunk hozzá a felmérés munkájához4. A hatalmas mennyiségű hulladék eltávolítása után - ennek legkellemetlenebb részénél egyetemi hallgatók jöttek segítségünkre - bebizonyosodott, hogy a padlón és a polcokon lévő anyag túlnyomó többsége az 1902 és 1911 között Möller István vezette épületrestauralás során gyűlt össze ásatásból és főként a sérült tagozatok kiváltásából. A polcokon itt-ott még meglévő arab számos cédulák ebből az időből származnak, és tételeik azonosíthatók az Entz Géza által publikált jegyzék pontjaival'. Azt is konstatálnunk kellett, hogy az Entz Géza monográfíjában fényképeken megjelent faragványok közül több darab hiányzik, mégpedig éppen a látványosabbak. A közelmúltban öt darabot a bukaresti Nemzeti Múzeumban azonosíthattunk5 6.

E kőfaragványok előkerülésének körülményeiről, elhelyezéséről, a gyulafehérvári székesegyházi múzeum alapításának tervéről Möller István

5 A székesegyház történeti adatait összefoglalja és a forrásokat kivonatosan közli: Entz G.: A gy ulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. 123, 188-191.

4 A felmérési munkálatokba a következő évtől bekapcsolódott Lóvéi Pál, Kovács András, Mikó Árpád és Tóth Sándor is.

' Entz i. m. 176-177.

6 [Az előadás elhangzása után a bukaresti Nemzeti Múzeum impozáns kőtárában a következő gyulafehérvári faragványokat láthattuk 1999. májusában 19-én kiállítva: kockaoszlopfő indadísszel, Entz i. m. 46. kép; kockaoszlopfó vésett félkörökkel, uo. 48. kép; ikeroszlop fejezetének töredéke Atlasz-figurával, uo. 49. kép; párkánytöredék sárkányalakos fejezettel, uo. 60. kép; gyámkő Ábrahám kebelének ábrázolásával, uo. 62. kép. A faragványok őrzési helyéről Heitel Zsuzsannától tudunk, megtekintésüket is elsősorban az ö baráti segítségének és szervezésének köszönhetjük. Köszönettel tartozunk még munkánk kollegiális támogatásáért a bukaresti múzeum osztályvezetőjének Luminiţa Dumitru asszonynak.]