Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Bara Csaba: A Halmi református templom
215 A tatárjárás előtti templomról semmi adat nem maradt fent. Az első biztos írott forrás már 1332-ből való7. Ekkor valószínűleg még a tatárjárás után helyreállított, vagy újra felépített fatemplom létezett. Az 1958-as belső renováláskor a kis karzat alól, a szentélyben, előkerült tabemákulum alsó részén olvasható az 1417 szám. A szentségtartó belső falán levő szöveg az évszázados befalazás miatt olvashatatlanná vált8. A kőből épített templom építőiről semmit sem tudunk. Az eredetileg toronynélküli templom arányai nagyobbak mint a környék falusi templomaié. Az egyhajós templom gótikus boltozatú. A XVI században reformátussá vált templomnál fölöslegessé válik a sekrestye, így azt lebontják. A templomról bővebb Írásbeli feljegyzések csak az 1717-es tatárpusztítást követő időkből maradtak fent. Ekkor a sekrestye már nincs meg. Ez idő előtt tűnt el a templomból a szenteltviztartó és pusztulhattak el a falazaton levő esetleges festmények is. 1714-ben épült meg a nyugati oldalon levő karzat. Ez pár év múlva megsemmisül, csupán egy deszka marad meg, amelyen, bedolgozva a később visszaállított nyugati karzatba ma is olvasható az orgona alatt: „épült 1714-ben„. 1717 augusztus 29-30-án Ugocsát felégetik a tatárok. Az egész helység hamuvá lesz, komoly kárt szenved maga a templom is. A helyreállításhoz hozzájárul maga a megye is, de csak a szükség megoldásokat végzik el. Adakoznak a hivek is: fennmaradt Ráthonyi Ferencné, Szabó Éva asszony testamentuma, aki hét ökör árát hagyja a halmi templomra9. A tempóim teljes rendbetétele azonban csak 1748-ban történik meg. Az eredetileg torony nélküli templomhoz 1798-ban kőalapon álló, fából készült haranglábat építettek a nyugati kapu elé. Ekkor Szentpáli Gábor ad az egyháznak 60 forintot 9 árbocfára a toronyhoz és további 104 forintot építési költségekre10 *. A múlt század folyamán is többször végeztek felújítási és átalakítási munkákat a templomon. Szintén Szentpáli Gábor a saját költségén állítja helyre az 1838-as földrengés okozta károkat, főként a szentély kőbolthajtásait javitattja ki". 1852-ben egy szélvihar következtében ledől a nyugati kapu előtt álló harangláb. Az 1858-1863 között kőalapra, téglából tornyot építenek a templomhoz úgy, hogy a templomtest nyugati oldalát lebontják és a toronnyal együtt építik vissza, egybekötve a kettőt. Ezen a részen a torony két oldalán egy-egy gótikus formájú, de a meglévőknél nagyobb méretű ablakot építnek a falba. A nyugati kapu eredeti kőbejáratát újraépítik, 7 Kiss Kálmán: im. 73. és Szabó István: im. 364. x Bara Kálmán: Egyházközség története, vázlatos kézirat az egyházközség levéltárában. " Tiszántúli ref. egyházkerület levéltára. Visitatio Statistica 1824. Szentpáli Gábor adománya 1798jan.l9. Szatmár megyei levéltár. " Generális vizitátio jegyzőkönyve. Tiszántúli ref. egyházkerület levéltára.
