Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)

Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához

16

A - különösen az összegekben - jelentős eltérések (melyekben S: A bővelkedik) ellenére a kegyúri monostor és a temetkezési joggal felruházott torony tál an templom közötti kategóriák ekként rajzolódnak ki:

1. ad módúm (morém) monasterii épült egyház: kéttomyos, vagy elől-hátul illetve közepén (négyezeti torony, szentélytorony) tornyos, fél értékű,

2. kéttomyos, negyed értékű,

3. többnyire egytomyos (esetleg kéttomyos vagy torony nélküli), 15/100 értékű,

4. toronytalan 1/10 értékű.

Ez az értékelési rangsor tehát változatos típusokkal számol. Az értékbecslés fő szempontját jelzik azok a megjegyzések (1486 és W), amelyek szerint a csupán plébániatemplom, de temetkezési joga nélkül (1486: tantum matronea sine sepultura) illetve a birtokon a plébánián {mater) kívül még álló templomok és kápolnák (W: extra matronam ecclesiam fundatae) nem esnek felosztás illetve becslés alá. Feltűnő, hogy a szemlélet módja nem belső, egyházi (tehát például oltárról, kórusról stb. nem esik szó), hanem külső, a homlokzattal szembeni nézőpontot tételez fel. Ennek megfelelően a bejárat van “elől”, a keleti részek “hátul” (ami a liturgiából kiindulva éppen fordítva lenne) és csak a “közép” helye maradna ugyanaz mindkét szempontból. Az építésmód magyarázatára Fügedi Erik tett kísérletet11, amelyet célszerű néhány ponton módosítani. A sepultura nyilvánvalóan nem építészeti (kripta), hanem jogi fogalom14. A Fügedi által “keményebb diónak” nevezett pinnaculum önálló jelentése ellen szól, hogy Werbőczy is a túrris szinonimájaként (seu) használja. A kétszeres értékkülönbséggel elkülönített legalább két-, esetleg sok tornyos (három, négy, öt) illetve határozottan kéttomyos templomok közül az előbbi nyílván bonyolultabb épület. A legvalószínűbben három- illetve egyhajós templomok különbségeire gondolhatunk. Az alsóbb kategóriákban nyilvánvalóan egyhajós templomokról van szó; részben csak egyházi státusuk különbözteti meg őket a kápolnáktól. Művészettörténeti szempontból ezek a kategóriák a monostorpótló, kívülről annak látszani kívánó, a kegyurat reprezentáló de tartalmukban az alapító legfontosabb tettét, a szerzetesi közösség eltartására szánt donációt nélkülöző templomépületek rendszerezésének tekinthetőek.

Az emlékanyag ennél még bonyolultabb helyzet elé állít bennünket, mivel a becsüjegyzékeknek kétségtelenül “monostorpótló”, a redukciós láncolatnak bizonyosan az alsóbb megjelenés-és méretbeli kategóriáiba tartozó épületekről mutatható ki, hogy valójában a monostorok sorába

11 Fügedi E.: i.m. 51. sk.

14 Mezey L.: Autour de la terminologie ecclésiastique et culturelle de la Hongrie medievale. Acta Antiqua XXIII (1975). 381.