Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Buzás Gergely: A kései Mátyás-kor királyi építkezései és a későgótikus építészet stílusáramlatai Magyarországon
148 plébánia- (ma ferences) templom Hans von Burghausen által 1408-ban megkezdett és Stephan Krumenauer által 1456-ra befejezett csarnokszentélyének. A székesfehérvárival egy időben kezdődött egy másik hasonló késögótikus csarnokszentély építése is az országban. Az egri székesegyház XIV. századi, talán soha be nem fejezett szentélykörüljárós kórusát lebontva kezdték meg egy új monumentális csamokszentély építését. Minden valószínűség szerint Nagylucsei Orbán egri püspökként 1487-1492 között kezdett hozzá az új szentély építéséhez, erre utal legalábbis Bakócz Tamás egy 1511-ben kiadott oklevele, amelyben megemlíti, hogy az építkezés még az ő püspöksége (1493-1497) előtt megkezdődött. Nagylucsei idején a munka korántsem fejeződött be, őt magát ugyanis még a templom régi részében temették el. Az új szentély Szűz Máriának szentelt axiskápolnáját már Bakócz építette fel. 1506-ban tűzvész pusztította az épületet, alighanem elsősorban a régi részeket. Ezek helyreállítása 1508-ban elkészült, de e munkák minden bizonnyal hátráltatták az új szentély építését, amely le is állhatott, mert 1539-ben a káptalan még mindig a szentély építését szorgalmazta. Terveik azonban már nem valósulhattak meg: 1542-ben Perényi Péter szerezte meg a várat. Az épületeket felgyújtották, majd a félig kész szentélyt bástyává alakították. Csak a két nyugati szakasz falmaradványai maradtak ránk, a poligonális záradékot a XVI. században elbontották, annak alaprajzáról csak az 1560-1578 között készített katonai felmérések nyújtanak vázlatos képet. A szentély feltárt nyugati felének belső terét hatalmas, gazdagon profiléit pillérek tagolták három hajóra. A poligon támpillérei között kis, téglalap alaprajzú kápolnák kaptak helyet, amelyek külső homlokzatát támpillér osztotta két szakaszra. A két egyenes szakasz támpillérei közé hasonló, de nagyobb méretű kápolnákat építettek. E kápolnák a szentély terétől le voltak választva. Mindkét oldalon a nyugati kápolnához egy-egy belső lépcsőtorony kapcsolódott, amelyben két-két egymásba fűzött csigalépcső vezetett fel az emeleti karzatokra. A déli oldalon feltárt falmaradványok arra vallanak, hogy a szentéllyel azonos szélességben, egységes alaprajzi rend szerint új kápolnasoros hosszházat is akartak építeni, de ennek munkálatai már alig indulhattak meg.63 A hatalmas későgótikus szentély mintaképei a délnémet régióban keresendőek. E típus kiinduló pontja a Schwäbisch Gmünd-i Szt. Kereszt plébániatemplom Henrich Parier által a XIV. század közepén megkezdett szentélye volt. Az egri épület konkrét előzményei Sváb- és Frankfóldtől egészen Morvaországig terjedő területen lelhetőek fel. Az egri szentély - ha elkészül - ennek az emlékkőinek alaprajzi gazdagságát és részleteinek finomságát tekintve, igen előkelő darabja lett volna. E két építkezésen a jelek szerint elsősorban a dél német későgótika M MMT. VIII. 1972. II. 132-146. (Détshy M. - Kozák K.: A középkori székesegyház)
