Kiss Imola - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania (Satu Mare, 1999)
Marosi Ernő: Megjegyzések a magyarországi romantika épülettipológiájához
13 dominált, vagy nyugat felől megközelíthetetlenek voltak, s bejáratuk oldalról, többnyire dél felől esett (legalábbis elgondolkoztató, hogy egyedül déli bejárattal rendelkezett a falusi kistemplomok túlnyomó többsége!). Nyilvánvaló, hogy egyazon liturgikus igény kielégítésére többféle elrendezési típus is megfelelt. A történeti szempontból lényegesnek minősített, hosszanti elrendezésű bazilikákon kívül voltak nyugati szentéllyel is ellátott épületek. Ilyen volt az I. épület felépítésétől kezdve a pannonhalmi apátsági templom, amelynek nyugati kriptáját eredetileg a III. épület is megőrizte. Nem állt egymagában: a 12. század folyamán háromhajós feldebrői templomot és kétségtelen - ha túlzás is ezt az elrendezést közvetlenül a sankt galleni alaprajzból származtatni - a 12. századi szeri monostor kétszentélyes (valószínűleg kripta nélküli) periódusának realitása is. Az összkép teljességéhez tartoznak azok a keleti toronnyal és a szentélyszakasz oldalain énekeskarzat rendeltetésű, emeleti terekkel rendelkező bazilikák (Boldva, Harina, Ákos), amelyek a délnémetországi bencés reformtörekvések liturgiájával magyarázhatók. A leginkább egyértelműen, a déli oldalon viszonylag jól megőrzött maradványok alapján Boldva liturgiái rendje rekonstruálható: feltehető, hogy a torony emeleti karzata a toronypár közötti, rövid szentélyszakasz, a kórus liturgijával állt kapcsolatban. A különösen dél-németországi, keleti toronypárral rendelkező kolostortemplomok párhuzamai alapján a legnagyobb valószínűséggel a responsoriumokban résztvevő kórus helyére kell feltételeznünk a kórusnak a karzatra vonulását is: a szentélyrész felől indulva a templom délnyugati sarkában, a bejárat közelében érhették el a felfelé vezető, a déli fal vastagságában kialakított lépcsőházat. Ez lehetett a templom kívülre vezető körmenetek útvonala is. Ilyen processziók az egyházi év ünnepeinek és vasárnapjainak többségében nagy szerepet kaptak és rendszerint egy proceszzionális egyházhoz vezettek (amilyenről székesegyházak közelében is gyakran van tudomásunk). Ilyen (és egyben bizonyára plébánia templom) szerepet tölthetett be Boldván az apátsági templom délkeleti sarkának közelében az ásatás során előkerült, apszissal bővitett kerek templom9. A többi esetben a maradványok nem adnak ilyen világos képet. Ákos esetében meglehetősen világosan kirajzolódik a keleti tornyok közötti szentélyszakasz, amelynek a tornyok emeleti tereivel való kapcsolata - és így a boldvaival azonos funkciója - azonban nem világos. Az e terekbe a mellékhajó felől magasan vezető bejárat nyílások arra engednek következtetni, hogy feljáratként faszerkezetek szolgáltak. Hasonlót valószínűsíthetünk Harinán is, ahol eredetileg tervezett keleti toronypárra egyedül a mellékhajók zárásának módjából és e keleti zárófalak nyílásrendszeréből lehet következtetni. Mind Ákos, mind Harina egyébként nyugati toronypárral és karzattal rendelkezik. Még bizonytalanabban 9 Valter I.: A boldvai bencés apátság. Művészet 25 (1984). 4. sz. 43. skk.
