Iegar, Diana - Sárándi Tamás: Satu Mare. Amprentele trecutului (Satu Mare, 2009)
Introducere
Előszó Amint az írás a társadalom minden szintjén elterjedt, ugyanolyan természetessé vált a kapcsolattartásban mint a beszéd. A képes levelezőlap megjelenése a 19. század során jelentős impulzust adott az írásbeli érintkezésnek. A levelezés levetkőzte ezáltal a társadalmi, formai és tartalmi megkötöttségét, széles körben elterjedt, és a hétköznapok részévé vált. A levélhez járuló fénykép kifejezőbbé tette az üzenetküldő mondanivalóját, így ezzel az előnnyel a képes levelezőlap rövid időn belül minden társadalmi réteg körében népszerűvé vált. Az első levelezőlapot Bécsben nyomtatták 1869. október 1-jén. Az új lehetőség hamar túliépet a levéltitokhoz kapcsolódó megrögződéseken, és egész Európában, valamint az amerikai kontinensen is elterjedt. Néhány évvel később, az első levelezőlapok megjelenését követően, nemzetközi szinten szabályozták kinézetét és forgalmazását. A szabvány méretet 9x14 cm-ben állapították meg, kitöltés szempontjából az üzenetet csak a lap előlapjára lehetett írni, míg a hátlap kizárólag a címzett adatainak volt fenntartva. Az első lapon esetenként kép is megjelent. A szöveg képes illusztrálásának lehetősége a levelezőlapok változatosságát vonta maga után, kinézetüket a nyomdászmesterek fantáziája és technikai készsége befolyásolta. A kisméretű kartonlapon festménytől kezdve rajz, stilizált képek, különféle szimbólumok és fényképek is megjelenhettek. A települések képe, azaz utcák, jellegzetes épületek, tájképek, a városi élet zsánerképei kedvelt témát szolgáltattak és hamarosan külön kategóriákat alkottak a képes levelezőlapok sorában. Két előnyük volt: üzenetet közvetítettek a szülőföldről, a családról és könnyen elérhető, kifejező szuvenírként is szolgáltak az utazók számára. A növekvő kereslet hatására a 19. század végétől több szatmári vállalkozás is készíttetett Szatmárnémetit ábrázoló képes levelezőlapot. Ilyen Weisz Zoltán nyomdája, Weisz Izsák, Lővy és Singer képkereske-
