Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
I.
években alapított szatmári színház első nemzedékének kiváló művészeként lett közismert Erdélyben. „Bohéméletet“ élnek: édesanyjával nomádokként vándorolnak egyik szörnyűséges albérletből a másikba, még pincében is laknak, mert nem tudják a lakbért idejében kifizetni - miközben, mint költői tollú kulturális újságírónő, bejáratos a korabeli erdélyi magyar alkotó elithez. Amikor egy este arra érkezik haza, hogy a 12 éves Palika egy amerikai filmplakátot másol a szoba padlóján, sorra ajánlja be Nagybányára Thorma Jánoshoz és Mikola Andráshoz, Budapesten pedig Magyar-Mannheimer Pál műterme bizonyul a gyermek sajátos képességei Ma nagy-nagy útra indulunk én csöppnyi egyetlen iskolás fiam. Oh, hogy megállítanám az Idő vaskerekét, álmodni még veled ezer tündérmesét. Ma elengedem gyönge erőtlen kis kezed, félő remegéssel, hogy rálépsz az útra. Gáncsos, rögös a föld, nehéz megállni rajt, ki hántást nem ismer, csak boldog víg kacajt. Áldott az Út, amelyen elindulsz. Az Ige, mely hitet ád az útra, A szó, mely ölelőn feléd tárja karját, az élet, mely megnyitja szent kapuját! Gusztávhoz és Herman Lipóthoz, de végül is Molnár C pallérozására a legalkalmasabb iskolának. Az élet kapuján egyszer már átvetette: 1922. szeptember3 11
