Banner Zoltán: Erdős I. Pál (Satu Mare, 2002)
III.
városon, a szatmári utcákon át visszatér a Művészethez, mindent újra kell teremtenie: otthont, családot, ihletforrást — magát az erdős-imre-páli grafikát. Ez a legszerényebb képzőművészeti ágazat: a rajz s a fekete-fehér grafika műfajai - egyben a legkiszolgáltatottabb művészi tevékenység, amelynek a legengedelmesebben kell alkalmazkodnia az őt eltartó valósághoz, a valóság diktálta funkciókhoz: sajtóhoz, könyvhöz, reklámhoz, szöveghez, gazdasági és kulturális igényekhez s leginkább a kor örökké változó szemlélet- és gondolkodásmódjához, amelynek legérzékenyebb és legközvetlenebb vizuális lenyomata. Nem véletlen, hogy Leonardo da Vinci véletlenül fenmaradt 4000 (!) rajza, Dürer és Wiliam Hogarth metszetsorozatai, vagy újra visszatérve a magyarokhoz: Buday György, Szalay Lajos, Derkovits Gyula, Gáborjáni Szabó Kálmán és mások grafikai életműve stílusjegyektől függetlenül is egy-egy (művészet)történelmi korszak koronatanúja. Igaz, a hazatérés utáni első „kézfogásban“ még a festő Erdős számol be társainak arról, mit emelt ki s cipel magával és magában a közelmúlt romjaiból: a szatmári képzőművészek 1945. szeptember 15-én megnyílt háború utáni első közös tárlatán azokat a női portrékat (Gise, A sárga-szemű lány stb.) állítja ki, amelyek azon a bizonyos elmaradt budapesti Nemzeti Szalonbeli tárlaton szerepeltek volna, köztük az előérzet fájdalmas borongásába merült Anyám arcépével, s már egy új festménnyel is meglepi megritkult régi s még csupán nevelődő új közönségét: a Kibombázott Madonnával, amelyben a megelevenedett Istenanya és Kisjézusa a romok közül menekül abba a világba, amelyben egyelőre maga a művész is tanácstalanul, lesújtottan, kiábrándultán keresi a helyét.22 De 1946-ban már azzal a céltudatossággal vizsgálja saját arcán a Fény és árnyék nyomát, villódzását, amellyel élete végéig a fekete-fehér igazmondását vállalja fel művészi programként.23 A 10 fametszetönarcképhez Benedek Marcell írt előszót, aki (ismerve vagy nem ismerve az előzményeket?) még egyszer visszakapcsol az első szikrához: „A film úgynevezett premier plan-ja százszoros nagyításban vetíti az áhítatos közönség elé a filmcsillagok - néha igazi művészek, legtöbször kérészéletű divatóriások - arcjátékát, könnyét, mosolyát. Most egy közülünk való, köztünk élő tehetséges ifjú festőművésznek támadt az a gondolata, hogy a maga arcának különböző lelki változásait helyezi premier plan-ba - ha nem is felnagyítva. Eleget élt át harminc esztendő alatt, hogy ezek a változások érdekelhessenek benünnket. A tanulás örömét olyan mesterek mellett, mint Thorma János, Molnár C. Pál. A művészi élményeknek azt az áradatát, azt a nagy lelki felszabadulást, amit Párizs jelent. A kiállításokon szereplésnek, a folyóiratokban megjelent rajzoknak frissen •ENEDEK MARCELI ELŐSZAVÁVAL 24
