Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)
Introducere
Előszó Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Tér 28, 17 A 2000. jubileumi évben napvilágot látott Az Úr háza, a mi hajlékunk című, Szatmár megye egyházi épületeinek katalógusa nagy érdeklődést keltett és ehhez mérten meglehetős gyorsasággal elfogyott. A kötet iránt mutatkozó igény is jelezte, hogy milyen fontos szerepe van egy igényes, ugyanakkor közérthető képes összefoglalónak megyénk egyházi épületeiről. Az Európai Unió határ menti együttműködéseket támogató Phare programjának keretében lehetőség nyílt a katalógus újrakiadására. Nem könnyű feladat a megye eltérő hagyományú régióit, különböző etnikumait és felekezeteit jellemző építészeti értékeket közös kötetbe rendezni. Mégis ezt tűzte ki a szerzőhármas, mivel Szatmár sajátossága éppen a sokszínűség, az egymás mellet élő kultúrák egyedisége és kölcsönhatása. Ezt a sajátos szatmári ötvözetet szeretné megvillantani a kötet 82 épület háromnyelvű - román, magyar és angol - képes bemutatásával. A szerkesztés során az előző kötet válogatását vettük figyelembe, elvégezve az elkerülhetetlen módosításokat és kiegészítéseket. Az egyes épületeket bemutató szövegek szerzőjét monogram jelzi (DB: Daniela Baiu, SzP: Szőcs Péter Levente, TSz: Terdik Szilveszter). Abban a szerencsés esetben, amikor az egyes templomokról önálló mű vagy tanulmány született, közvetlenül a leírás után hivatkozunk rá, de egyébként, az összefoglaló műveket és a hely- vagy megyetörténeti munkákat a kötet végén található irodalomjegyzékbe rendeztük. Ez a gyűjtés a leírások forrásait hivatott jelezni és kiinduló pontot nyújthat a további kutatásokhoz. A pontos fogalmazás és a szabatos leírás érdekében elkerülhetetlenül használt szakkifejezéseket a kötet végén egy román- és egy magyarnyelvű szójegyzék magyarázza. A templomokat a román helységnév betűrendjébe soroltuk, a könnyebb eligazodást a kötet végén többnyelvű helységnévmutató szolgálja. A kötet előkészítése során ismét bejártuk a bemutatott épületeket, és őszintén mondhatjuk tapasztalataink igen vegyesek. Szívünk elszomorodott, amikor az ősi templomot az egyházközség oly mértékben „felújította,” hogy az minden jelentősebb értékét elvesztette. Ugyanakkor több olyan példát is láttunk, hogy az előző (1999. és 2000. évi) állapothoz képest minőségi restaurálásra került sor. Egyik szemünk sírt, a másik nevetett, ugyanis nagyon fontos, hogy a közösségek megfelelően gondozzák templomaikat, de a szükséges javítások nem mehetnek a ránk hagyományozott értékek rovására. Éppen ezért, a jelen kiadvány ezen értékek tudatosításához és továbbörökítéséhez szeretne hozzájárulni. A szerkesztő 6
