Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura ecleziastică din Satu Mare (Satu Mare, 2008)

Satu Mare - Szatmárnémeti

amelyet 1690-ben Johannes Josephus De Camelis munkácsi püspök szentelt fel. A közösséget komoly megpróbáltatások érték a kuruc világban, ugyanis a szatmári vár német őrsége 1703-ban a kuruc ostromlók előtt felgyújtana Németit, a fatemplom ekkor pusztulhatott el. A vár kapitulációja után Rákóczi Ferenc megparancsolta a görögöknek, hogy költözzenek Tokajba. 1711-ben már csak három görög család volt a városban, 1734-ben viszont már ismét hatvan gazdát írtak össze. 1740-ben építették meg a második fatemplomukat is, amelyet 1757-ben kőépülettel váltottak fel. Az egyhajós templomnak nyugati homlokzati tornya és két klirosza volt, belül fiókos dongaboltozattal fedve. A templom boltozatai a 19. század végére életveszélyessé váltak, ezért először új templom építését határozták el, végül 1900-ban Fogarassy Sándor mérnök tervei szerint a templom gyökeres átalakítása történt meg. A főbejárat és az új nagy torony átkerült a déli homlokzat közepére, majd lebontották a két kliroszt, a templom nyugati végébe új apszist építtetek, hogy szimmetrikussá tegyék a keleti szárnnyal. Az északi oldalon egy kápolna is épült, ekkor teljesen új berendezés is készült. A görög katolikus egyházközséget hivatalosan 1948-ban szüntette meg a kommunista hatalom, újjászületése a rendszerváltozás után történt meg. A templom újabb átépítésére az 1990-es években került sor, amikor az északi oldalhoz egy nyolcszögletű hajót, új szentélyt és két sekrestyét csatoltak, az egész együttes alatt pedig altemplom épült. A kupolával fedett hajó a kora-bizánci építészet formáit idézi. A templom belsejének díszítőmunkái még most is folynak (színes ablakok és ikonosztázion épül). A templom fontosságát növeli, hogy máig álló keleti apszisa és a régi hajó néhány falrészlete a barokk templomból maradt fenn. (TSz).

Satu Mare. The Greek Catholic Church of “St. Nicholas” Mintiu

The first “Greeks” arrived in Satu Mare and Mintiu after Oradea was conquered in 1660. During that period, the term “Greek” wasn’t denominating an ethnic or a confessional group, but the Christian population in general, under the Turk domination (merchants, craftsmen). They came from the Balcan Peninsula, no matter if they were Greeks, Slavs or Romanians. The Greek inhabitants of the two towns received a privilege from the Emperor Leopold I, in 1667, which approved the construction of a church, on the condition of accepting the union with the Roman Catholics. Demetrius Monasterli, the Greek priest, financially supported the building of the first wooden church made in 1683. It was consecrated on the presence of Johannes Josephus de Camellis, the bishop of Mukacevo, in 1690. The community suffered many damages during the revolt of Francisc Rákóczi II. The German garrison of the fortress of Satu Mare has set the town on fire, destroying it together with the Greeks’ church. Rákóczi ordered the Greek inhabitants to leave the town and move to Tokaj, after the attack. There were three Greek families left in town in 1711. Later on, sixty Greek families were living in Satu Mare, in 1734. A second wooden church was built in 1740, being replaced with a new stone church in 1757. The church had one nave, the tower was added to the western faţade. Two lateral apses were built, and the ceiling was made with cassettes. The ceiling weakened almost to collapse at the end of the 19th century, therefore, the community decided to build a new church. In spite of this, the accepted project, made by Sándor Fogarassy, proposed a renovation in 1900. The new tower and the main entrance were transferred to the southern side of the nave, the two lateral apses were removed, and on the western side a new apse was made in order to assure the symmetry of

124