Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Structura aşezărilor şi structuri confesionale / Siedlungs und Konfessionsstrukturen / Települési és felekezeti struktúrák
42 Varga j. János szerzők hogy valamennyi tagországa képes legyen eltartani önmagát, s arra a Magyar Királyság is alkalmassá váljék. A cél eléréséhez - a modem kormányzati eszközök alkalmazása mellett - az ország középső, elnéptelenedett területének, a korábbi Hódoltságnak - egykorú kifejezéssel az újszerzeményi területnek - az újratelepítését sürgették. A paraszti telepesek, akiket a javaslat készítői szerint "önkéntesen és szabadon kell behívni és befogadni az országba", nem örökös jobbágyok lennének hanem szolgáltató rendű lakosok, azzal a szabad költözési joggal, amelyet a magyarországi törvények előírnak. A pusztán maradt telket és tartozékait térítésmentesen és örökjogon, sőt az elidegeníthetés jogával kapnák meg, mert így elkerülhető, hogy a fóldesúr elfoglalja vagy elcserélje újjáépített házukat, megművelt földjüket. Talpon maradásukat a magyaroknak három, a távolabbról érkező idegeneknek öt évre szóló adó- és robotmentességgel kívánják előmozdítani. A töröktől visszavett, egykori szabad királyi városok és mezővárosok betelepítése érdekében a polgári mesterségeket, mint a hús- és bormérést, a gabonaőrlést, a kenyérsütést, a sörfőzést, a hal-, az élőállat- és a mézkereskedést, továbbá a vendéglők kezelését kizárólag a polgárság számára •2 tartanák fenn . Az ipart idegen kézművesek behívásával, részükre polgárjog és céhkiváltság adományozásával, továbbá manufaktúrák alapításával lendítenék fel3 4. A felszabaduló Magyarország népessége oly vészesen megcsappant az elmúlt másfél évszázadban a szomszédos országokéhoz és tartományokéhoz mérten,5 hogy a gyéren lakott vidékek spontán betelepülése, a törököt kiűző seregek nyomában szinte azonnal elkezdődött. Az egykori végvári vonalon túlra szorult magyar parasztokat vonzotta az Alföld síkságának és a Délkelet-Dunántúl szelíd dombjainak pihent és gazdátlan földje. S ahogyan a középső és déli területeket körülölelő országrészből egyre beljebb húzódtak, fokozatosan megüresedő helyükre, többnyire a volt 3 MOL. P 1568. Baranyai hagyaték 7. cs. K. 64-66. 4 A gyermekcipőben járó magyarországi manufaktúraipar reprezentánsa, a Szelepcsényi György által valószínűleg az 1670-es évek végén a Pozsony megyei Gombán alapított posztóműhely, legkésőbb Kara Musztafa és Thököly Imre 1683. évi Bécs elleni felvonulása idején megszűnt. Heckenast Gusztáv szíves közlése. 5 A 17. század végi Magyarország átlagos népsűrűsége nem haladta meg a 12 főt négyzetkilométerenként. Ugyanakkor a Német Birodalomé 28 fő/km2, Franciaországé 34 fó/km2, Németalföldé 40 fő/km2, Itáliáé 80 fő/km2 volt. Taba István: A XVII. század végének telepítéspolitikája. Történetírás, 1938 február, 84.; Magyarország története 1686-1790 IV/l. Szerk.: Ember Győző-Heckenast Gusztáv. Budapest, 1989. 28; Font Márta-Obomi Teréz-Agoston Gábor-Varga J. János: A Kárpát-medence etnikai és demográfiai viszonyai a honfoglalástól a török kiűzéséig. Pécs, 1998. 58.
