Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Referat principal, Einführungsvortrag, Megnyitó előadás
A HABSBURG-BIRODALOM KORSZERŰSÍTÉSE A 19. ZSÁZAD MÁSODIK FELÉBEN 35 birodalom nyugati részei - Ausztria és Csehország - megelőzik a keleti területeket, tehát Magyarországnak a Tiszától keletre eső területeit, Erdélyt é s Galíciát, ahol a földművelés továbbra is a gazdaság alapvető ágazata, más szektorok bizonyos szintű fejlődése előtt. Véleményünk szerint a Birodalom közéletének politikai szférája az, amelyben az 1848 utáni osztrák reformpolitika „deffenziv“ jellege leginkább érvényre jut. A jelet 1860 októberében illetve 1861 februárjában a jól ismert diploma és pátens adták meg. Ezek voltak a neo-abszolutizmus látszólagos csődjének és a Piemonttól és Franciaországtól 1859-ben elszenvedett veresé g következményei. Következésképpen tehát a krízishelyzetből való menekül és útja. A kétfent említett alkotmányos jellegű dokumentumba foglalt megoldásnak is voltak hibái és elégtelenségei, amelyeket a kortársak és a történelemírás egyaránt felróttak neki. Megjelenésük idejen viszont a Monarchia népei nagy reményekkel fogadták őket. Elutasították viszont a magyarok, akik nem mondtak le 1848-ban megszabott és nagyrészt megváló sított programjukról. Véleményünk szerint az 1860-1861-es politikai reformok, az akkori körülményekhez viszonyítva, a legmodernebb szelleműek mindazok között, amelyeket a század végéig próbálnak meg bevezetni. Ennek oka az, hogy ez a szellemiség nyitott utat a Birodalom számára egy federalista irányultságú kormányzat és közigazgatás felé, s ez feltételezte, legalább is elméleti szinten, minden nemzetiség egyenjogúságát. Ha Bécs kitartott volna az 1860-1861-es elvek kibővítése és megszilárdítása mellett, elkerülvén egyetlen nemzetiség előnyben részesítését, és a többiek politikai marginalizá lását - ami 1867-ben következik be - a Habsburg állam kevésbbé lett volna sebezhető. Az 1860-1861-es szellemiség valamint a modernizálási tendencia összefügg ése könnyen kimutatható. Ebben az időszakban éltetik a közponzi és helyi politikai egységek választott és reprezentatív voltának elvét s a hatáskörök megoszlását a kettő között, a szólásszabadságot, a gyülekezési jogot és a politikai szervezetalapítás elvét. A birodalom az alkotmányos monarchia struktúrája felé közeledett, föderációs vonásokkal, de hangsúlyozzuk, még számos hiányossággal, amelyek a későbbiekben ellenzéki kampányok tárgyá t képezték. Megszűnt magának a rendszernek a merevsége, elvben képessé v ált jövendő reformok befogadására. Fölösleges visszatérnünk arra a problém ára, milyen távlatokat nyitott az erdélyi románok számára,, perspektívákat, amelyek az 1863-1864-es szebeni országgyűlés jelentős kiindulási pontjait k
