Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Nationalităţi, minorităţi etnice şi stat / Nationalitäten, ethnische Minderheiten und Staat / Nemzeti és etnikai kisebbségek, állam
A SZATMÁRI NÉMETSÉG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 237 elhárítandó akadályait elemezte.31 Ez a rész romániai vonatkozásban önálló alfejezetben foglalta össze a szatmári-német kérdést, anélkül, hogy az elmúlt évtized során már annyit vitatott ismert tényékhez és nézetekhez képest bármi újat adhatott volna. Az alfejezet tartalma tömören így foglalható össze: A szatmári sváb községekben a román uralom szinte tökéletes asszimilációra lelt: a lakosság túlnyomó része csak magyarul beszél és magyarnak vallja magát, "de facto magyarrá vált". Errol a helyszínen bárki meggyőződhet. Nem erőszakos magyarosítás eredménye volt ez, hanem természetes fejlődési folyamaté, a beolvadás a magyar környezettel való napi érintkezés következménye. Erőszakosnak az a mozgalom bizonyul, amely a magyarrá váltakat most vissza akarja németesíteni, szövetkezve a magyarság gyengítését kívánó román államhatalommal. Bánáti sváb és erdélyi szász részről támogatják a szatmári svábok regermanizálását. Az akciót a külföldi német sajtó is élénk kampánnyal kíséri és a magyarság ellen számos mérgezett nyilat lo ki. A szatmári helyzet feltétlenül sürgős megoldást kíván, mert komoly akadálya a magyarok és németek összefogásának. A megoldás nem lehet más, mint a regermanizációs akció leállítása, megszüntetése. A budapesti német követ, Hans Schoen, akinek véleményét a németbirodalmi külügyminisztérium azonnal kikérte a magyar kormány e memorandumában foglaltakról, a szatmári kérdés tekintetében kívánatosnak látott valamiféle megegyezést. Kifejtette, hogy ebben a kérdésben, amelyre Magyarországon nagyon érzékenyek, talán lehetne kompromisszumos megoldást találni, oly formában, hogy a németség szorítkozzék eddigi állománya megőrzésére, és mondjon le az elmagyarosodás révén már elveszített néprészei visszaszerzéséről, a magyarok viszont hagyjanak fel további magyarosító kísérleteikkel. A budapesti német követ megemlítette, hogy a magyarországi németek vezetője, Bleyer, ajánlkoznék arra, hogy a magyar részről oly nagy nyomatékkai sürgetett kisebbségi együttműködés lehetőségeiről megbeszélést folytasson Temesvárott a romániai, (Újvidéken pedig a jugoszláviai) német és magyar kisebbségi vezetőkkel, majd a maga részéről elősegítené a közeledést e kérdésben Magyarország és Németország hivatalos tényezői között is. Sajnos a német kisebbségi vezetők — Romániában különösen Brandsch - "nem mindig játszanak szerencsés 31Memorandum der ungarischen Regierung: I. Die Lage der sprachlichen Minderheiten in Rumpf-Ungarn. II. Die Lage der deutschen und ungarischen Minderheiten, ihr gegenseitiges Verhältnis, ihre politischen Ziele in der Tschechoslowakei, in Rumänien und in Jugoslawien. MOL. K. 64. (Küm. Pol. Res.) 1932-21.
