Ciubotă, Viorel - Nicolescu, Gheorge - Ţucă, Cornel (szerk.): Jurnal de operaţiuni al Comandamentului Trupelor din Transilvania (1918-1921) 2. (Satu Mare, 1998)
Istorie şi Geografie Istorică / Geschichte und Landeskunde / Történelem és országismeret - Migratii: evreii şi germanii / Migrationsbewegungen: Juden und Deutsche / Zsidó és német migráció
A SZATMÁRNÉMETI ZSIDÓSÁG 155 hitközség 1940-1944 között az Eötvös u. 20. szám alatti Mizrachi épületben egy 4 osztályos fiú- és egy 4 osztályos leány középiskolát működtetett. A megpróbáltatások ellenére is kitartó szatmári zsidó közösség pusztulása 1944 tavaszán-nyarán, (púrim-tói sávuót-ig) a német megszállás után következett be. 1944. április 4-én elrendelték a sárga csillag viselését, május 6-án felállították a gettót, és május 17 és 31 között 6 transzportban Auschwitzba deportálták a 19 ezer Szatmámémeti-i és (az ugyancsak ide koncentrált) környékbeli zsidót. A háború végeztével 1945 nyarán a visszatérő szatmári és bukovinai zsidók közül körülbelül 500-an telepedtek le a városban. Megalakult a Demokrata Zsidó Népközösség és a Chevra Kadisa, majd újjászerveződött az ortodox hitközség, sőt feltámadt a Status quo ante hitközség is. (Ennek vallási vezetője dr. Klein Ernő főrabbi, R. Jicchák Klein dáján fia volt, aki utóbb Torontóba vándorolt ki. A Status quo hitközség körülbelül 1950-ig működött.) a zsidók száma 1947-re más települések túlélőivel és visszatérőivel együtt 5.000 nőtt, újra működött a 4 rabbiból álló ortodox rabbitanács és a szociális intézmények, 8 zsinagóga és imaház szolgálta a hívőket. Nem tudjuk, csak sejthetjük, hogy hogyan alakult volna a szatmári gyülekezet sorsa, folytatódott volna a magába zárkózás, vagy megtörtént volna - a modernizáció és asszimiláció előrehaladtával - a zsidó népesség betagozódása a többségi társadalomba, netán sajátságai megőrzésével, mivel a gazdasági élet ellehetetlenülése és a minden zsidó kezdeményezést szellemi holokauszttal fenyegető kommunista hatalomátvétel miatt a legtöbben elmenekültek26, 1949/50-től egyre fokozódó kivándorlás indult meg Izraelbe és Észak-Amerikába. 1970-ben már megint csak 500 zsidó volt Szatmáron, 1982-ben Szatmár utolsó rabbija Náftáli Halpert is alijázott. A nyolcvanas évek elején Szatmáron hivatalosan még 230 zsidó élt, de a valóságban nem több mint néhány tíz. A többi véglegesen elmerült a vegyes házasságban. A zsidók száma azóta tovább csökkent. A régi zsidó negyedet lerombolták, a Status quo irányzat gyönyörű temploma eltűnt a föld színéről. Még áll az ortodox nagytemplom és mellette a lévő imaház, de már szombaton sem lehet egy minjánt összehozni. A még élő néhány idős hívő Nagyváradra jár át a nagyünnepekre. 26 Románia zsidósága, amely a harmincas években meghaladta a 800.000 főt, a kilencvenes évek elejére húsz ezer alá csökkent.
