Kinces, Diana: Micula. Chid Cultural. Istoric (Satu Mare, 2015)
A mikolai ukránok
A legtöbb ukrán viszont az 1989-es forradalom után települt le a községben. Teljes máramarosi ukrán családok költöznek át és vásárolnak földet mai naipig is a községben. A többség mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozik. Elhagyták szülőföldjüket egy jobb megélhetés reményében de jelenleg egy jobb megélhetés reményében külföldön vállalnak munkát, leginkább Ausztriában, Kanadában, Belgiumban, az Egyesült Államokban, időnként hazatérnek, hogy családi házat építsenek és egy jobb megélhetést biztosítsanak családjaik számára. Mikolában működik az Ukrán Szövetség filiáléja, Vasile Buciuta vezetésével, aki aktivan részt vállal az ukránok anyanyelvi, oktatási és kulturális életében. Az iskolában lehetőség van az anyanyelvi oktatásra is. 2011 óta Nicoleta Tcaci tanárnő oktatja sikeresen azt a 90 diákot az ukrán nyelvre. Ugyanakkor felkészíti őket a külömbözö nemzeti és nemzetközi találkozókon való részvételre. Ilyenformán részt vesznek a Máramaros Szigeti Téli szokások fesztiválján, a Máramaros Szigeti ukrán versmondo versenyen, a nemzetközi anyanyelvi versenyeken, a hármas határi Román-Ukrán-Magyar ünnepségeken, a Tarasz Szevcsenkó ünnepeken. Létezik egy ukrán nyelvű ovodai csoport is Adriana Horvat ovonő vezetésével. 2007-ben megalakult „Miculeanca” folklór csoport részt vesz külömbözö nemzetközi és nemzeti találkozókon, ahol a sikeres részvételt diplomával, preiumokkal és kitüntetéssel jutalmazták. A Szatmári Megyei Muzeum által 2014- ben szervezett Európai Együtmüködési Napokon a kulturcsoport tagjai egy különlegesen sikeres folklór műsort mutattak be, amely bizonyította az
