Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Zsoldos Attila: Királynéi birtokok Erdélyben az Árpád-korban
62 Zsoldos Attila megye, amelyben kiugróan magas a királynéi birtokok száma. Miként Abaújban a vizsolyi, Somogybán a segesdi ispánság kínál magyarázatot a királynéi birtokok feltűnően nagy koncentrációjára.2 3 Az, hogy az országnak éppen az említett részében sűrűsödnek a királynéi birtoklásra utaló nyomok, aligha mondható meglepőnek. Ez volt az a régió ugyanis, ahol a legrégibb időktől fogva kimutatható az Árpádok jelenléte és birtoklása, s ennek megfelelően a királyi birtokok aránya is igen magas e területen. Másfelől pedig nyilván az sem mellékes körülmény, hogy a királynék, legalábbis a 13. század okleveles adatokkal megvilágított második felében, előszeretettel tartózkodtak a Fehérvár - (Ó)Buda - Esztergom által határolt régióban, azaz „az ország közepén” (medium regni),3, s így érthető, ha a birtokaik is elsősorban ebben az országrészben feküdtek.4 Azt persze, hogy korábban is ez volt a helyzet, nehéz lenne bizonyítani, mindazonáltal Anonymus megörökítésre méltónak ítélte, hogy I. András felesége, az orosz Anasztázia, legszívesebben Dél-Zemplénben töltötte az időt,5 s ez bizonnyal - függetlenül attól, hogy van-e valóság magva elbeszélése e pontjának vagy sem - arra vall, hogy ezt a Névtelen szokatlan és feltűnő jelenségnek tartotta. Arról sem tudunk sokat, hogy a fentiekben felvázolt kép vajon kezdettől fogva jellemző volt-e a királynéi birtokok területi megoszlására. A királynéi birtokok kialakulásának módját illetően forrásaink cserben hagynak minket, egyedül az Altaichi Évkönyvek utal arra, hogy Szent István birtokokat (praedia) adott feleségének, Gizellának.6 Ennek a híradásnak a hitelét 2 A fenti összeállítás készítésekor eltekintettünk azoknak az adatoknak a hasznosításától, melyek III. Béla királynak az anyja, Eufrozina királyné által a fehérvári kereszteseknek tett adományát említő oklevelében találhatók (Chartae Antiquissimae Hungáriáé ab anno 1001 usque ad annum 1196. Composuit G. Györffy. Budapest. 1994. 89.), részint mert az ott felsorolt 55 birtok közül jó néhány azonosítása - s így lokalizálása - bizonytalan, részint pedig azért, mert nem tudható, hogy e földek valóban a királynéi birtokok közé tartoztak-e. Mindazonáltal, ha figyelembe vennénk az oklevél adatait, akkor azok érdemben nem módosítanák az említett tendenciákat, sőt, inkább megerősítenék azokat, hiszen Eufrozina királyné adományai között 19 Fejér, 18 - és további egy, kérdéses azonosítási! - Somogy, hat Tolna, egy-egy Zala, Veszprém, Esztergom, Valkó, Baranya, Bodrog és Keve megyei birtok szerepel négy azonosítatlan helynév mellett. 3 A fogalomra 1. Kumorovitz L. B.: Buda (és Pest) „fővárossá” alakulásának kezdetei. In Tanulmányok Budapest Múltjából. 18 (1971). 7-53. és Kubinyi A.: Főváros, rezidencia és az egyházi intézmények. In Magyar Egyháztörténeti Évkönyv. 1 (1994). 57-70. 4 A királynék tartózkodási helyeire 1. Zsoldos A.: A királyné udvara az Árpád-korban. In Századok. 136 (2002). 269-275. 5 Anonymi Gesta Hungarorum. 15. c. In vol. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. I—II. Edendo operi praefuit E. Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák K. és Veszprémy L. Budapest, 19992.1. 55-56. 6 Annales Altahenses maiores ad a. 1041. In vol. Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI. I—III. Collegit A. Fr. Gombos. Budapestini, 1937-1938.1. 93.
