Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2003-2004 (7-8. évfolyam, 1-2. szám)
Kubinyi András: Tárcai János, az utolsó székely ispán (Genealógiai és prozopográfiai tanulmány)
134 Kubinyi András egy személyben viselte az ispáni tisztet is. Függetlenül mindentől, Bónis Györgynek van igaza: „a székelyek tehát, kiküldött bírót nem várva, maguk hívtak össze birói közgyűlést és két alkalommal, 1505-ben Udvarhelyen és 1506-ban Agyagfalván intézkedtek az igazságszolgáltatás hiányainak, illetve az elharapózott lázadásoknak és pártütéseknek megszüntetésé-ről.”119 Viszont az udvarhelyi gyűlés is lehetett a lázadás leverésének következménye. A segesvári gyűlés megjegyzése a vajda távollétéről elgondolkoztató akkor is, ha a bíróságok ténylegesen működtek.120 Emlékezzünk arra, hogy 1506. március 27-én új vajda kinevezéséről terjedtek hírek.121 Sajnos, az 1499—1510-ig egy személyben országbírói és vajdai tisztet betöltő122 (1510 után csak országbíróságát tartotta meg) Szentgyörgyi és Bazini Péter grófról nem készült monográfia, így csak hiányos adatokra támaszkodhatom. Egyelőre csak azt tudom, hogy a vajda 1505. szeptember 20-án Kolozsvárról írja, miszerint rövidesen Budára kell mennie.123 (A rákosi országgyűlésre ment.) Feltűnő viszont, hogy 1506-ban több ízben tartózkodott nyugatmagyarországi birtokain. Március 15-én (Magyar)-Óváron, szeptember 6-án ugyanott, 11-én Vöröskőn, december 21-én megint Óváron találjuk.124 Mivel országbírói tevékenysége következtében sokat kellett Budán lennie, Erdélybe úgy látszik hosszabb ideig nem ment el. Itt nyilván alvajdái helyettesíthették. Az a hír viszont, hogy új vajdát akartak kinevezni, azt jelenti, hogy vagy ő akart tisztétől megválni, vagy az udvar akart tőle megszabadulni, csak nem talált megfelelő utódot. Nem Tárcái székely ispáni kinevezése válthatta ki Szentgyörgyi megsértődését, hiszen az után több mint fél év múlva még Kolozsváron tartózkodott. A vajda távolléte azonban nem tetszett a három erdélyi nemzetnek. Egy viszont biztos, hogy 1505-1506 táján Erdély kormányzata nem lehetett könnyű, nem véletlen, hogy mind Szentgyörgyi, mind Tárcái szabadulni szeretett volna tisztétől. Ez utóbbi távozása után az országbíró-vajda visszakapta a székely ispánságot, hogy azt 1510-ben a vajdasággal együtt Szapolyai Jánosnak adja át. Tárcái nagyságos úr és végül Ónod uraként várúr is maradt, úgyhogy sikerült családját a mágnások közé bejuttatnia. Igaz, maradtak arra adatok, hogy egyes birtokaitól kénytelen volt megválni. 1509. október 10-én - érdekes módon nem nagyságosnak, csak vitézlőnek nevezve - Tótselymesi 119 Bónis Gy.: Magyar jog - székely jog. Kolozsvár, 1942. 19. (Kolozsvári Tudományos Könyvtár 1.) 120 Jakó: A vajdai kancellária. 46—47. 121 L. 97. jegyzet. 122 Jakó: A vajdai kancellária. 43. 123 Berger: Bistritz. 458. sz. 124 Eszterházy J. Az Eszterházy család és oldalágai leírásához tartozó oklevelek. Budapest, 1901. 138-147. - Archív Mesta Bratislavy Inventár listín a listov. II. (1501-1563). Vypracoval V. Horváth. Bratislava, 1966. 4327, 4328, 4335. sz.
