Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Elite
56 Frivaldszky János táján, 10 aranyért. A Rátótiaktól Zsigmond király 1397-ben e birtokokat azonban Vág-völgyi hadjáratában visszaveszi.8 Ezzel a Jodok által elpusztított vidék újraélesztése egy időre leáll, sőt le is mondanak folytatásáról, abból ítélve, hogy a még így is kevés és szegény faluval rendelkező - és úgy látszik alaposan megsérült - rajeci várat végül is lerombolják. Egy 1298. évi dekrétum ugyanis így rendelkezik elégtelenül ellátott várak esetében.9 Rajecet és uradalmát végül Lietavához csatolják. Később Stibor erdélyi vajda kezére kerül az uradalom, aki 1413. október 22-én Frivaldot eladja Michael Walachnak, akinek leszármazottjaiból lesznek a Frivaldszkyak 1805-ig. Frivald, mint láttuk, 12. sz. végi, de inkább 13. század eleji alapítás. A falu, formavilága szerint 15. századi, temploma alatt 1992-ben feltárták a korábbi templom alapozását, valamint az ehhez tartozó sírokat.10 11 Az ásatásnál talált három csontváz közül a 2. számúnak a felső teste hiányzik, éspedig azért, mert a később épített templom diadalíve helyére esett, ezért ennek építésekor eltávolították. A sír a 15. sz.-i templomnál tehát régebbi. E régebbi, kisebb templom szentélye egyenes záródású volt. Ezen Frivald községre vonatkozik Stibor adományozása. A donatio tárgya villicatum et iudicium, azaz soltészség, habár a falu nem soltész-alapítás volt, mivel a soltész-alapítások koránál jóval korábbi. Walach Mihály ettől kezdve soltészi jogállású lett. A soltész jogai az oklevélben csak igen általánosan megfogalmazva szerepelnek: “cum curia seu fundo, universis cum fructibus, proventibus, utilitatibus, taxis et impositionibus, agris, agriculturis”. Az oklevél készítője nem tudott arról, hogy a kúria csupán eszmeileg létezhetett, hiszen még a falu temploma is romokban állt. A szántóföldekről sem derül ki, hogy a soltészi fold csupán a falu földjeinek mintegy harmadát tette ki. Ami pedig az általánosságban megjelölt jövedelmeket, hasznokat és adójövedelmeket illeti, nem derül ki ezek forrása, pedig ez a soltészlevelekben tételesen szerepelni szokott. Mint a későbbi jogvitákból kiderül, a soltész joga volt serfőzőt, malmot, fürészmalmot tartani, s övé volt a halászati jog is." Itt mindezekről egy szó sem esik, ezek a szokásjog alapján kerültek az új soltész birtokába. Annál feltűnőbbek azonban a következők, amelyek - ellentétben az eddigi elnagyolt részekkel - igen részletesen foglalkoznak az állattenyésztés lehetőségével: “cum ... pratis, fenetis, montibus, promontoriis aut aliis quibusvis locis pascere boves, vaccas, scrophas, oves seu alia animalia debeat”. Ebből egyfelől az derül ki, hogy a vevőt elsősorban az állattenyésztés érdekelte, ezért igényelte ezek jogának részletes körülírását. Nagy a valószínűsége másfelől pedig annak, hogy az oklevelet Walach Mihály saját kívánsága szerint szövegezték meg, 8 ZSO. IV. 2214. sz.; Mályusz: i.m., 38.; Engel Pál; Magyarország világi archontológiája 1301-1447. I. Bp„ 1996. 399. 9 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. században. Bp., 1977. 43. 10 Hanuliak. Václav: Nálezová správa z archeolgického vyskumu zaniknutého kostola Panny Márie u Rajeckej Lesnej. Slovensky Pamiatkovy Ústav. Bratislava - Banska Byrica, 1997. IX. tábla.; ill. id. Frivaldszky János: Egy felvidéki község és soltészcsaládja. In: Turul (1998) 3-4. sz., 91. 11 Frivaldszky: i.m.. 92.. 96.: Frivaldszky. János: Osemsto rokov Friwaldu. In: História a súóasnost' obce Rajecká Lesná (Friwald) Zilina. Szerk. Bohuslav Pekny, 2002.
