Drăgan, Ioan (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 2001-2002 (5-6. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
FONTES BOG DÁN Dl Zsolt Mályusz Elemér közel évszázados megállapítása szerint “az olvasóközönség vagy intelligencia részéről teljes közömbösség, tudományos szempontból pedig alacsony nívó jellemzi helytörténeti irodalmunkat”.1 Az Erdélyi Múzeum-Egyesület által nemrégiben szervezett helytörténeti konferencián elhangzott előadások kijelentésének érvényességét támasztják alá. Habár a kutatók által követendő irányelveket már a XIX. század végén kidolgozták2 3, és ezek csekély módosításokkal ma is követhetők, a helytörténészek általában megelégednek a “békebeli”, egyébként részben korszerű monográfiákban fellelhető adatok örökös ismétlésével. Kellő képzés hiányában a levéltári forrásokat (legtöbbször a tanulmányozott településre vagy tájegységre vonatkozó adatok nagy részét ezek tartalmazzák) kis mértékben vagy egyáltalán nem hasznosítják. Mindez ösztönzőleg kellene hasson a középkori és újkori Erdély területére vonatkozó források - teljességre törekvő - feltárásához és közzétételéhez. Az Erdélyi Fejedelmség esetében is a történeti statisztikai adatok adják azt a vázat, amelyre a helytörténeti és népiségtörténeti kutatás felépülhet/ Ez a váz azonban igen erőtlen, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a dézsma fejedelemségkori adminisztrációja lényegében az írásbeliség kizárásával történt.4 5 így tesznek szert nagy jelentőségre a XVI. századból igen kis számban fennmaradt jobbágy-összeírások, urbáriumok, tanúvallatási jegyzőkönyvek, illetve az osztálylevelekbe vagy az iktatásokról való jelentésekbe foglalt adatok (a középkorhoz viszonyítva a kora-újkori jelentésekben nagy számban sorolják fel a szomszédos birtokosok és jobbágyok neveit). A alábbiakban közlésre kerülő forrás egy elnéptelenedett “Karansebes tartomaniabeli” település, Barzaus/Berzws/Barzws 1588. évi összeírása. A kézirat a gyulafehérvári hiteleshely egyik, jegyzőkönyvként kezelt okmánygyüjtemény kötetének az 597-607 oldalain található, a Magyar Országos Levéltárban/ A kézírás alapján és az aláírásból (Joan[nes] l[itte]ratus req[uisitor] Alb[ensis]) megállapítható, hogy a jegyzéket összeállító hivatalnok Balásfi János, a szekularizált hiteleshely levélkeresője, kancelláriai íródeák, majd titkár. Felsewborzows és Inferior Borzows írott forrásokban először 1444-ben szerepel, a Nagy-Mutnik - Szákos - Lugas közötti területen található zsidóvári Barzaus falu a XVI. század végén 1 Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai. In Sz. LVII1 (1923-25). 542. 2 Uo. 541. 3 A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp., 1957. 45. 4 Jakó Zsigmond: Adatok a dézsma fejedelmségkori adminisztrációjához. Erdélyi Történelmi Adatok V. 2. Kolozsvár, 1945. 4. 5 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL), F2 Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltárak. A Gyulafehérvári Káptalan Levéltára. Protocolla. 28. kötet (Protocollum Appendicis). Mediaevalia TränstIvanica, tóm V-Vl, 2001-2002, nr. 1-2.
