Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
A .fejedelem személyes bíráskodása. A curia militaris intézményének nyomai az Erdélyi Fejedelemségben SUNKÓ Attila Az Erdélyi fejedelemség udvari (had) szervezetének középkori eredete, valamint egy Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása alatt keletkezett ítéletlevél-töredék nyújtanak alapot arra, hogy az igazságszolgáltatás egy speciális fóruma, a curia militaris, vagyis az udvari lovagi becsületbíróság funkciója esetleges továbbélésének kérdését - a rendelkezésre álló igen töredékes forrásanyag engedte mértékben - felvessük1. _ A fejedelem személyes bíráskodása az Erdélyi Fejedelemségben Az Erdélyi Fejedelemség kormányzatának fejlődése és ennek részeként bírósági szervezete a királyi Magyarországétól eltérően alakult2 *. Legfontosabb, “általánosan elismert és állandóan használt jogforrás”1 -nak a XVI. században és a XVII. század első felében a Hármaskönyvet tekinthetjük, hiszen az, Magyarországtól eltérően, szentesítést nyert, - jóllehet tételeit a XVII. században sokszor eltérőleg magyarázták. A XVII. században már szerepelt a fejedelmek választási feltételeiben, hogy “a fejedelem igazságot a Hármaskönyv és az articulusok szerint szolgáltat és törvény nélkül senkit sem személyében sem javaiban meg nem bánt”4. A Quadripartitum, illetve más jogforrás használata azonban nem igazolható5, hiszen a XVII. század közepéig a büntetőítéletek és vádindítványok nem hivatkoztak jogforrásra, legfeljebb néha a Hármaskönyvre. 1 Az erdélyi fejedelemség udvari szervezetére és annak eredetére: Sunkó Attila, Az Erdélyi Fejedelemség udvari hadai a XVI. században. In Levéltári Közlemények 69. (1998) 99-131 (a továbbiakban: Sunkó, 1998.) Az ítéletlevélre 112. 2 A két terület jogrendszerének összehasonlítása a régebbi irodalomból: Wenzel Gusztáv, Erdélynek törvényhozása és jogrendszere Werbőczy idejétől 1848-ig. In: Új Magyar Múzeum. 1851-1852, 474- 486. A kérdésre vonatkozó, legutóbb keletkezett, a szakirodalomban is felhasznált műhöz, Trócsányi Zsolt: Az erdélyi fejedelemség jogrendjének kialakulása című kéziratához sajnos nem sikerült hozzáférnem. Erdély központi kormányzata 1540-1690. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL) kiadványai. III. Hatóság és hivataltörténet. 6. Bp., 1980. (a továbbiakban: Trócsányi, 1980.) 99., 1. lj. A kéziratot felhasználja: Csizmadia Andor, Az erdélyi jog fejlődése a fejedelmi korban. Kodifikációs munka a XVII. századi Erdélyben. In: Gazdaság és Jogtudomány. IX. (1975.) 147-168. (a továbbiakban: Csizmadia, 1975.) 151., 20. lj. 1 Ezt, a korszakon jóval túlnyúló hatást mutatják későbbi erdélyi kiadásai is: Kolozsvár, 1698., Csíksomlyó 1745., Kolozsvár 1762., 1815. Csizmadia, 1975. 150. 4 C. C. II. tit. art. 1. 4., 5. XI. pont. Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transylvaniae, 1540-1699. Szerk.: Szilágyi Sándor. I-XXI. Bp., 1875-1898. /Monumenta Hungáriáé Historica. Magyar Történelmi Emlékek. III/b. (a továbbiakban: EOE) XIII. 81. 5 Erdélyt illetően maga a Négyeskönyv is csak a Hármaskönyv ekkor már idejétmúlt tételeit ismétli. Dr. Degré Alajos: A Négyeskönyv perjogi anyaga. In: A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem jogtörténeti szemináriuma. Az Illés szeminárium kiadványai. 3. sz. Bp., 1935. (a továbbiakban: Degré, 1935.) 69. Mediaevalia Transilvanica, tom III, 1999, nr. 1-2.
