Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
86 Engel Pál László nádornak volt a vicsadali tiszttartója. Ugyanőt később a nádor fia, Garai Jób három ízben (1464, 1465, 1472) jelölte királyi embernek80. Logotai Okosz (Okoz) Miklóst 1472-ben a grabaijai Beriszlók terjesztik fel ugyanerre, 1475-ben pedig bizonyos Okos Miklós kerül elénk ugyanezen család szolgálatában81. A Jagellókorból is idézzünk két példát, ezúttal Perényi Imre nádor királyi embereinek 1506. és 1507. évi hosszú névsorából, őri Dacsó Lénárd, akiről más összefüggésben már volt szó, a nádomé, Kanizsai Dorottya első férjének, Geréb Péter nádornak volt a vezető familiárisa és éveken át valpói várnagya82. Henyei Bemát az utóda volt, és urától Szombathely kastélyt kapta 1519 előtt. Immár az is világos, hogyan működhettek a 14. század folyamán királyi emberek olyan megyék területén, ahol nem volt birtokuk. Kórógyi István 1387-ben nyilván azért nevezett meg valkói kisnemeseket avégett, hogy Temes megyei uradalmába beiktassák, mert abból a megyéből nem ismert senkit. A Hosszúbácsiak bizonyára azért foglalkoztattak sűrűn Bács megyei nemeseket valkói ügyeikben, mert ezek valami okból közelebb álltak a családhoz, mint megyebeli társaik. Ha pedig a nyúlszigeti apácák pereskedtek egykori valkói birtokukért, Bencencért, honnan hozhattak volna királyi embert máshonnan, mint olyan megyékből, ahol kiismerték magukat? Mindebből végül is az tűnik ki, hogy a királyi emberek névsorai a történész számára sokkal fontosabb források, mint eddig hittük. Elsősorban a társadalomtörténet számára nyitnak meg olyan új forráscsoportot, amelynek létéről eddig nem volt tudomásunk. A királyi emberekkel eddig keveset törődtünk, és legnagyobb tudósaink egyike, Mályusz Elemér kifejezetten száműzte őket a Zsigmondkori Oklevéltár kivonataiból, érdektelen ballasztanyagnak tartva. "Következetesen mellőzi a kivonat az iktatóparancsokból vagy jelentésekből a királyi emberek neveit, kivéve, ha azok az udvarból küldettek ki" írta az 1. kötet előszavában 1951-ben. Ezen a gyakorlaton csak Borsa Iván változtatott a sorozat legutóbb megjelent 5. kötetében. Mindig jól működő történészi ösztönével megérezte, hogy olyan információhalmazról van szó, amely nemcsak pusztán genealógiai szempontból tarhat számot érdeklődésre, hanem sok más vonatkozásban is. Mint elöljáróban jeleztem, ezzel korántsem tekinthető a téma lezártnak, sőt a kutatása remélhetően most veszi csak a kezdetét. Egyelőre még nagyon sok mindent nem tudunk. Nem tudjuk például, mióta volt szokás a királyi embert az ügyféllel kijelöltetni. Az Árpád-korban, amikor a birtokba iktatást nem egyszer ispánok vagy püspökök végezték, még aligha volt így. Mikor történt a változás, és miért? Továbbá: igaz-e, hogy egyidejűleg következett be társadalmi "lecsúszás" a szolgabírák és a királyi emberek státusában, mint véltük? Ha igen, mi ennek a magyarázata, és összefügg-e valamiképp a királyi emberek kijelölésével? 80 1458: Dl. 34 214; 1464: DF 233 117; 1465: Dl. 16 259; 1472: Dl. 34 136. 81 1472: Dl. 34 307; 1475: Dl. 26 009. 82 1494: Dl. 20236; 1497: DF 233 243; volt várnagy 1501: DF 265 838.
