Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
Királyi emberek Valkó megyében 77 lefolytatásához rendelték ki őket, de emellett előfordultak egyéb esetek is, például a megintés (admonitio) vagy a perbeli ellenfél megidézése. Ez természetesen így volt Valkóban is. Arra nézve azonban, hogy a különböző típusú ügyek milyen arányban fordultak elő, egy megye forrásanyagából sem szabad következtetéseket levonnunk. A fennmaradt iratok között mindig aránytalanul gyakori az iktatóparancs, mert az iktató jelentést vagy bizonyságlevelet, fontos birtokjogi dokumentum lévén, szokás volt megőrizni, a hatalmaskodási perek iratait ellenben többnyire kiselejtezték. Általában, mint tudjuk, az egész középkoron át az volt a szokás, hogy a királyi embert abból a megyéből jelölték ki, amelyhez az ügy kapcsolódott. Iktatás esetében az döntött, hol fekszik az átadandó birtok, vizsgálat esetén az, hogy hol történt a kivizsgálandó esemény, megintéskor vagy idézéskor pedig azt vették tekintetbe, hol lakik a megintendő és/vagy megidézendő személy. A szokás tehát ez volt, a szokástól azonban, mint tapasztaljuk, nem ritkán eltértek. Ha az ügy netán több megyét érintett, akkor természetes volt, hogy a kijelölt királyi emberek között mindegyik megye képviselve legyen. Perényi Imre nádornak azért volt szüksége oly nagyszámú királyi emberre, mert a számára iktatandó uradalmak három megyében terültek el. Az is érthető, hogy ha két megye határán történt hatalmaskodás, akkor a vizsgálathoz mindkét megyéből jelöltek embereket. Ez történt nem egy esetben a Bácsban birtokos óbudai apácák és valkói szomszédjaik, a ti teli és a budavári prépostság viszályaiban. Korántsem ennyire világos ama esetek magyarázata, amikor kifejezetten Valkó megyei ügyben más megyei nemes a királyi ember; illetve a fordítottja, amikor valkói nemeseket jelölnek ki arra, hogy másik megyében járjanak el. Az ilyesmi ugyan nem fordult elő rendszeresen, de azért kivételesnek sem mondható. Néhány esetben tudjuk vagy gyaníthatjuk, hogy a nem valkói birtokról nevezett nemes valójában valkói birtokos (is) volt. Véletlenül tudni lehet, hogy a Bodrog megyei Aranyanról származó Józsa Jánosnak 1450-től számottevő vagyona volt Valkó megyében.15 Azt is tudjuk, hogy őri Dacsó Lénárd, aki Perényi Imre részére volt jelölve 1506-ban és 1507-ben és az Ung megyei Őrről (ma Sztorozsnicja, Ukrajna) vette a nevét, 1497 óta Görcsöny (Baranya m.) földesura volt.'6 Hangonyi Torma András királyi ember (1438) a Szerém megyei Hangonyt (a mai Voganj) birtokolta, de más adatból tudni lehet, hogy Valkóban része volt az erdőszádi uradalomban.17 Hasonló volt az eset a Hont megyei eredetű Palásti Vitéz Istvánnal, 15 DF 274 154. 16 1506: Dl. 21 535; 1507: Dl. 21 712; 1497: DF 233 243. Utódai később görcsönyi Lénárd(fi) néven szerepelnek, vö. 1542: Gerchen Petri Lenard, Horváth J. Gyula - Tímár György, XVI. századi dikális konskripciók Baranya megyéből, Pécs, 1973, 36. (Klny. a Baranyai Helytörténetírás 1972. évfolyamából.) Az őri Dacsó családra: Engel Pál, A nemesi társadalom a középkori Ung megyében, Budapest, 1998, 67- 68. 17 1438: Dl. 13 216; 1439: Andreas dictus Torma de eadem (Erdewzaad), Dl. 13 437. A családra: Csánki Dezső, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, II. k., Budapest, 1894, 261.
