Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Instituţii
A királyi ember (homo regius) olyan fogalom, amellyel a magyar késő középkor kutatója nap mint nap találkozik. Ha találomra tízet kiválaszt az 1526 előtti időből fennmaradt kb. 300 ezer iratból, csaknem biztos, hogy lesz szó bennük királyi emberről, inkább több, mint egy helyen. A királyi embernek nevezett személy közreműködése ugyanis mellőzhetetlen volt szinte minden olyan esetben, amikor központi kormányszervek valamely magánszemély vagy intézmény érdekében egy hiteleshely hivatalos közreműködését vették igénybe. Márpedig a fennmaradt magyarországi iratanyag túlnyomó része - az iratpusztulás sajátosságai folytán - éppen ilyen tartalmú: a családok levéltárai magánszemélyek jogi aktusairól szólnak, a hiteleshelyeké pedig a szerv hivatalos működéséről. Ehhez képest érdekes, hogy a királyi emberekről mindeddig egyetlen tanulmány sem készült. A legfontosabb tudnivalókat a tárgyról Zsoldos Attila foglalta össze nemrég egy lexikoncikk keretében, a tőle megszokott tömörséggel és pontossággal. “A poroszló intézményének 13. századi lehanyatlása után a különböző jogügyletek végrehajtásában segédkező személyeket nevezték az ügyben eljáró személy vagy hatóság után királyi, nádori stb. embernek. Megbízatását egyedi esetekre kapta. A királyi ember által lefolytatott eljárásról a melléje kirendelt hiteleshelyi megbízott tett jelentést. Személye vagy az eljáró hatóság környezetéből, vagy a jogügylet színhelyének (megyéjének) tekintélyes lakosai közül került ki. I. Károly korától több (három-hat) személy közül választották ki, a neveket valószínűleg az ügy kedvezményezettje (kezdeményezője) jelölte meg.”1. Arról, hogy a királyi emberek kijelölése miképp történhetett, itt találunk első ízben véleményt, de hogy az állítás igaz-e, az még természetesen bizonyításra szorul. A jelen dolgozattal nem az a célom, hogy az eddigi tanulmányok hiányát pótoljam, hanem csupán annyi, hogy megpróbáljak megoldani egy-két homályban levő problémát. Megírásához nem is ez a téma, hanem egy más célú kutatás adott indítékot, amelyet a középkori Valkó megyével kapcsolatban a közelmúltban fejeztem be. Ennek programja az volt, hogy az elérhető legnagyobb pontossággal rekonstruáljam a megye középkori topográfiáját és birtokviszonyait. Evégett megpróbáltam összeszedni minden adatot, ami a megye 1526 előtti történetére vonatkozik. Függetlenül attól, hogy ez mennyire sikerült, tekintélyes mennyiségű forrás, mintegy 900-1000 oklevél gyűlt össze. Ezeknek mintegy a harmadában fordult elő királyi, nádori vagy báni - azaz macsói báni - ember valamilyen összefüggésben, és ez adta az ötletet, hogy az ebből leszűrhető tapasztalatokat egy külön dolgozatban foglaljam össze. A adathalmaz nem túl nagy, de arra azért alkalmas, hogy kezdetleges statisztikákat készítsünk belőle. Megállapítható belőle egy olyan, eddig kevéssé ismert - igaz, nem is nagyon érdekes - kérdés, mint a kijelölt királyi emberek Királyi emberek Valkó megyében Engel Pál 1 Korai magyar történeti lexikon (9-14. század), Főszerk. Krístó Gyula, Budapest, 1994, 354. Mediaevalia Transilvanica, tóm III, 1999, nr. 1-2.
