Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1998 (2. évfolyam, 1. szám)

Elite

Közszabad nemzetségek

51

Hermánok eleit. Ugyanez a Márton - vélhetően 1235 és 1237 között valamikor - egy földvizsgáló bizottság mellé kirendelt királyi ember volt63, miként ilyen bizottság poroszlójaként szerepelt Hermán nembéli Tyma is. Utolsó ide vonható adatunknak nincs párhuzama a Hermánok történetében: 1236-ban Márton fivérét, Damasát említik a zalai birtokviszonyok felülvizsgálatára kiküldött bizottság tagjai között, igaz, csak egy alkalommal64. A Damasa nemzetség történetének ezen elemei mindenesetre meglehetősen jó hatásfokkal igazolják a Hermánokról elmondottakat, s ráadásul egy olyan szempontra irányítják a figyelmünket, mely azzal a reménnyel kecsegtet, hogy közelebb visz a “kis nemzetségek” eredetének és jogállásának meghatározásához. A nevezetes kehidai oklevél vizsgálatunk látókörébe helyezi ugyanis a kisebb megyei birtokosok különböző jogállású csoportokból álló társadalmának azon rétegét, melynek tagjait az uralkodói udvarban az idő szerint királyi szervienseknek (servientes regis) volt szokás nevezni. A továbbiakban ezen a nyomon indulunk el.

Szóba került már, hogy a Rosd nemzetség két tagja, Domokos és Dénes királyi tisztségviselők poroszlóiként tevékenykedtek. Utóbbi egyike volt azon nyolc személynek, akik 1248 táján a szentmártonhegyi apátság és a templomosok között, a vitatott Szőlős föld ügyében megegyezést próbáltak közvetíteni65. Az oklevél a nyolc fogott bíró közül hármat nemzetségének megjelölésével nevez meg; Dénesen kívül így szerepel még Alap nembéli Marcell (Marcellus de genere Olup) és Gúg nembéli Benka (Benka de genere Gug). További három személyről más források bevonásával igazolható, hogy valamely ismert nemzetség tagjai voltak: Igmándi Oltus (Oltus de Vigman) az Igmánd nemből származott66, Apa ispán fia Mihály mester és Banai Imre rokonságát pedig - igaz, csak egyetlen alkalommal - Bana nemzetségnek mondják67. A fennmaradó két arbiter közül Berencsei Marcell Komárom megyében birtokolt, Péter fia Csépánról azonban még az sem deríthető ki, hogy Komárom vagy Győr megyei volt-e. Szembetűnő, hogy az érintett nemzetségek egytől-egyig a “kis nemzetség”-ek sorába tartoznak, s ráadásul Rosd nembéli Dénes mellett Gúg nembéli Benka is szerepelt poroszlóként, ám ő - amint arról már szó esett - a király ügyében járt el. Hozzájuk sorolható ugyanakkor Berencsei Marcell, mivel rokonai között udvamokispánok kerülnek elő, ő maga pedig királyi emberként járt el 1226 körül, amikor is az uralkodó oklevele királyi szerviemként (fidelis noster serviens) említi68, s végül Banai Imre is, akinek Mihály nevű fia 1273-ban a királyi tálhordók és lovászok,

63 1257: ÁÚO n. 296-297.

64 1236: ÁÚO VII. 23. - A bizottság tevékenységéről hírt adó másik oklevél (ÁÚO VII. 24.) nem említi Damasát.

65 1248 k.: PRT I. 748. - Erdélyi László 1236 tájára datálta az oklevelet, meggyőzőbb azonban Mályusz Elemér megoldása, ld. Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76. ^1942)415. (l.sz. jegyz.).

Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i.m. 696.; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I3-III. Bp. 1987. Dl. 423.

67 Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek i.m. 215.; Györffy Gy.: Tört. földr. i.m. Hl. 406.

68 1251: HO VB. 4L; 1226 (?): ÁÚO VI. 432. (vö. RA433.a. sz.)