Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Fontes
138 Sipos Gábor kronologikus fölsorolás, a Feljegyzetés mégis annyi személyes vonatkozású információt tartalmaz meg olyan szűk helyi érdekű eseményeket rögzít, hogy mindezek kizárják egyrészt Bőd Péter szerzőségét, másrészt pedig lehetővé teszik a névtelenségben rekedt író személyének és életkörülményeinek megközelítését. Megállapításunk az, hogy a Némely erdélyi dolgok ... feljegyzetését egy Hunyad vármegyében a 17. század végén és a 18. század elején élt, név szerint nem ismert református lelkész írta, kéziratát pedig érdekes egyháztörténeti adalékai miatt tartotta Bőd Péter érdemesnek arra, hogy a Consistorialia végére teljes egészében bemásolja. Az alább közlendő történeti följegyzések túlnyomó része olyan adat, amelyet bármelyik erdélyi írástudó rögzíthetett volna a 17-18. század fordulóján. 1689. június 18-i dátummal azonban Csernátoni Ferenc családjának a hátszegi malomnál történt balesetéről olvashatunk, ez pedig minden szomorúsága ellenére oly jelentéktelen esemény, hogy Bőd nem tartotta volna megörökítésre méltónak, ha feltételezett forrásaiban, a régi kalendáriumokban szerepelt volna is kéziratos bejegyzésként. Névtelen szerzőnk viszont teljes természetességgel rögzítette mint helyi szenzációt. Ugyanilyen jellegű az apját nem becsülő, kocsmában verekedő legény, Drávái András esete (1713); ez a fiatalember azonos lehet azzal a Dráva Andrással, akit 1704 augusztusában a Hunyad vármegyei kurucok között lustráltak6. Helyi érdekeltségű feljegyzéseket kutatva 1679 januárjánál a Hunyad vármegyének küldött fejedelmi commissiót találjuk, amelyben Apafi az „állhatatosságra intette“ a megye közönségét. 1688 júniusában Piccolomini császári generális Kisbarcsa és Nagybarcsa között táborozott hadseregével, szerzőnk részletesen ecseteli a katonák pusztításait. Szintén Hunyad vidékére utal az a pletykaízű, különben román egyháztörténeti vonatkozásban is igen érdekes följegyzés, amely azt meséli el, miként szerezte meg 1697-ben Csóka György a hátszegi ortodox esperesi tisztséget7. Csóka ellenfele, Popa Farkas Josef kétszer is szerepel a feljegyzésekben, dicsérőleg említi róla a névtelen szerző, hogy román református pap volt. Névtelen szerzőnk lelkipásztori tisztségére utal az a tény, hogy 1682-től fogva megszaporodnak a Feljegyzetésben a református egyházra vonatkozó hírek. Rögzítette a legfontosabb zsinati határozatokat, az alakulóban lévő Református Főkonzisztórium döntéseit (1682), Horti István püspökké választását följegyezve néhány szóban jellemezte is az új superintendenst (1684). Sokatmondó e tekintetben az 1714-es küküllővári zsinat egyik végzésének megfogalmazása: „a nagybányai új templom, parochia, oskola épülésére collectát szedjünk.“ Oly gondossággal jegyezte fel a református papok 1690 utáni helyzetére vonatkozó rémhíreket, hogy ez csak a kartársi szolidaritással magyarázható. Érdekes életrajzi adalékra utal az 1680. szeptember 27-i följegyzés, amelynek tanúsága szerint a szerző ekkor valamilyen beosztásban Apafi Mihály 6 Magyari András: II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. [Kolozsvár], 1994. 547. 7 Gheorghe Cioca alias Sztati esperesről 1. legújabban Adrian Andrei Rusu: Ctitori şi biserici din Ţara Haţegului până la 1700. Satu Mare, 1997. 71.
