Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1997 (1. évfolyam, 1-2. szám)
Stat
114 Pálffy Géza tiszántúli területek kulcsát, a váradi főkapitány által üresen hagyott Szatmár várát. Az uralkodói hadjáratot a márciusban megkötött szatmári megegyezés zárta,* 6 * 8 9 * * * melynek ratifikációs okmányait ugyancsak Báthory István vitte a császárvárosba. A bécsi követjárás azonban Báthory számára túlságosan hosszúra sikerült. Miután a török bíztatására János Zsigmond saját részéről érvénytelenítette a szatmári megállapodást és oszmán segítséggel elfoglalta a Zaránd megyei Pankota várát, az erdélyi követre két és fél éves bécsi fogság várt. Báthory császárvárosi rabságának időszaka különös változásokat hozott a török birodalom és a vele vazallusi függésben álló Erdély ellen kialakulóban lévő felső-magyarországi végvidéki főkapitányság történetében. Lazarus von Schwendi rövid felső-magyarországi tartózkodása (1565—1568) idején ugyanis az országrész királyi jövedelmeinek igazgatására és mindenekelőtt a végvárak ellátásának biztosítására létrejött a kassai székhelyű Szepesi Kamara (Camera Scepusiensis, 9 Zipserische Kammer)', a végvárak hadianyaggal való ellátásának irányítására felállították a felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettes (Oberst-Zeugmeisterleutnant in Oberungarn) tisztségét; a katonaság fegyelmének biztosítására pedig külön magyar hadiszabályzatot (Artikelbrief) adtak ki, melynek betartásán a várak kapitányai és az újonnan kinevezett felső-magyarországi hadbíró (judex bellicus, Kriegsrichter), Wékey Ferenc őrködött. Emellett rohamos összefoglalást nyújtott: Schnur, Roman: Lazarus von Schwendi (1522—1583). Ein unerledigtes Thema der historischen Forschung. In: Zeitschrift für historische Forschung 14. (1987) 27-46. 6 GOoss, 1911. 176-181.: No. 30. VÁRKONYI, 1987. 273—274. Báthory fogságára lásd: ibid. 629. és Erdély története. I. köt. A kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Markai Lászlő-Mócsy András. 3. kiad. Bp., 1988. 447. (Az idézett fejezetet Barta Gábor írta.) (a továbbiakban: Erdély története, 1988.) 8 , Egy végvidék (Grenze, Grenzgebiet, confinia) alatt egy nagyobb várat, úgynevezett fővárát (Hauptfestung) és a hozzá tartozó, illetve vele egységes védelmi övezetbe szervezett kisebb várak és őrhelyek rendszerét értjük. A felső-magyarországi végvidék véglegesen debretei Thelekessy Imre főkapitány kinevezésével 1559-ben, Kassa központtal jött létre. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz) In: Történelmi Szemle 38/2—3. (1996) 163—217. 9 Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 147—159. (Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 1.) Vö. még Acsády Ignác: A pozsonyi és szepesi kamarák. 1565—1604. Bp., 1894. 1567 tavaszán Schwendi javaslatára az Udvari Haditanács Adam von Wiezniket nevezte ki az első felső-magyarországi főhadszertárnok-helyettessé. Österreichisches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban: ÖStA), Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv, Niederösterreichische Herrschaftsakten W-61/C/90/B. RN 300/2. fol. 735-736. és ÖStA Kriegsarchiv (a továbbiakban: KA), Sonderreihe des Hofkriegsrates, Bestallungen No. 231. A tisztség kialakulásának történetére részletesen lásd: Pálffy Géza: A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán és nyersanyagellátó forrásai. In: Végvár és környezet. Szerk.: Petercsák Tivadar és Pető Ernő. Eger, 1995. 183—221. (Studia Agriensia 15.) A hadiszabályzat eddig előkerült legkorábbi példánya az 1577-ben Bécsben tartott nagy végvári haditanácskozás (Hauptgrenzberatung) jegyzőkönyvében maradt fenn. ÖStA KA Alte Feldakten (a
