Ciubotă, Viorel (szerk.): Patrimoniu multietnic (Satu Mare, 2009)
Ruinele cetăţii de la Korolevo Руїни Королівського замку Királyházai középkori vár romjai Ruins of Korolevo fortress lakosság magyarokkal, svábokkal és ukránokkal való együttéléséből fakad. Ezzel járul hozzá a multikulturális örökség fejlesztéséhez. Az egykori Ugocsa vármegye területén az évszázadok folyamán a lakosság többsége ukrán volt, őket számbelileg a magyarok és románok követték. A Királyháza és Cserna határában található domboldalak, amik közvetlenül a síkságok szomszédságában terülnek el, már a kora kőkorszaktól kezdődőden lakott vidéknek számítottak. A középkori latin dokumentumokban először 1262-ben jelenik meg Nagyszőlős (1946-től kezdődően hivatalos megnevezése Vinogradov), Szászfalu, Feketeardó, (ma Csiornotisziv), Gödényháza, Csepe és Salánk. Az összeírások és urbáriumok viszonylag korán említést tesznek a vármegye falvaiban lakó szláv (rutén) lakosságról. Eszerint 1458-ban Feketeardón 4 Sclavust (szláv) tartottak számon, míg egy 1439-es dokumentum Nagyrákóccal kapcsolatban a „...quidem ruthenus Zaan” kifejezést használja. Ugyanígy, 1478-ban Turceai kapcsolatban találkozunk a „Koztha ruthenus” kifejezéssel. Szláv hangzású nevekkel - anélkül, hogy a nemzetiségére utalás történne - többször is találkozunk a 14-16. századi dokumentumokban, a 17. századtól kezdődően jelenlétük dominálóvá válik, elsősorban a vármegye dombos- hegyes 85
