Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Archaeological discoveries
corn de bour cu vârfuri de săgeţi confecţionate din piatră. Deosebit de bogat era şi mormântul unei femei îngropate în apropiere. Spre deosebire de alte femei, care aveau ca inventar vase de ofrandă şi şiraguri de mărgele din scoici, aceasta mai beneficia şi de două plăci de aur ce îi împodobeau acoperământul capului. Pe locul actualei localităţi Urziceni, acoperite de depunerile medievale, se află urmele unei mari aşezări din epoca mijlocie a bronzului (cultura Otomani). Urmele acesteia au fost observate în şanţurile conductei de apă de pe Strada Principală. De această locuire ţin şase vase descoperite în grădina casei cu numărul 416 (descoperite de János Schieli). După încetarea acestei aşezări, o nouă aşezare se naşte (sau se mută?) în zona Togului Károlyi. Cele două aşezări atestă locuirea teritoriului comunei în perioada 1800 - 1300 î. Hr., o epocă caracterizată de mare stabilitate, când în întreaga Câmpie a Tisei au înflorit civilizaţiile „tellurilor” (movile formate de succesivele dărâmări şi reconstrucţii ale locuinţelor, ca urmare a unei locuiri intense şi de lungă durată pe un loc restrâns). Din intervalul de timp cuprins între 1300 - 1100 î. Hr. (epoca târzie a bronzului) pe teritoriul comunei sunt cunoscute două aşezări, situate la sud şi est de localitate (punctele Drumul Căminului şi Valea Fabricii de Hârtie). Cele două aşezări aparţin culturii Hajdúbagos-Cehăluţ, în vremea căreia în zona dintre Crasna şi 6 szarv került elő, benne számos obszidián nyílheggyel, valamint egy aranylemezzel díszített fejkendő is. Csanálos település mai területén, a középkori rétegek alatt egy nagy középső bronzkori telep húzódik, amely az Ottományi kultúrához kötődik. A telep nyomait a Fő utcán ásott csatorna árkában figyelték meg. A 416. sz. ház kertjében Schieli János hat edényt talált, amelyek ugyanerről a telepről származnak. A telep elhagyása után egy újabb lelőhely a Károlyi tagban figyelhető meg. Ez a két telep a Kr. e. 1800-1300 körüli időszakból származik. E periódusban az emberi települések nagyfokú stabilitása figyelhető meg és ekkor virágzott a Tisza vidékén a „teli” telepek civilizációja. A Kr. e. 1300 és 1100 közötti rövid időszakban a Piskolt-Magyarcsaholy/Hajdúbagos csoport népessége ülte meg a vidéket. Telepeiket a Kálmánd felé vezető út mellett, valamint a Papírgyár árok mentén találjuk meg. E közösségek gazdagságát mutatja a számos földbe rejtett bronzeszköz, köztük fegyverek és díszek. A késő bronzkor végéről, az ún. Gáva kultúra időszakából több kerámia lelet ismert a Vada-kereszt közeléből, valamint a határátkelő területéről. E kultúra legfőbb jellemzői a kiemelkedő magaslatokon, valamint a Tisza-vidék árvízmentes szigetein emelt látványos erődítmények. A későbbi időszakból (Kr. e. 800-300) a falu területéről nem ismerünk leleteket. A vidék csak később, a Kr. e. 3.-2. században válik ismét intenzíven lakot-
