Szőcs Péter Levente (szerk.): Urziceni. Ghid cultural şi istoric (Satu Mare, 2009)
Valori etnografice - Néprajzi értékek
refolosit. Deoarece aruncarea unui obiect sfinţit este un mare păcat, se prefera arderea palmierului, ritual care căpăta valenţe magice de protecţie a locuitorilor casei. Un alt obicei specific şvăbesc, numit Vájbusli, legat la rândul său de calendarul bisericesc, se desfăşoară de sărbătoarea Adormirii Maicii Domnului (15 august). O bătrână din Urziceni îşi aminteşte această tradiţie în felul următor: „Luăm o frunză mare de varză, adunăm tot felul de flori de câmp, mai ales florile acelea galbene şi mici, şi un spin; acesta este vájbusli. [...] Este făcut de părinţi pentru copii, în cinstea Măriei, [...] preotul îl sfinţeşte în biserică şi apoi îl aducem acasă, cred că şi noi îl avem încă în pod, sub streaşină. [...] Nu ştiu de ce se făcea, ăsta era obiceiul. [... ] Toată lumea face câte un vájbusli pentru fiecare copil. Cândva mulţi copii îl aveau, astăzi puţini mai merg (la biserică) cu el.” O altă bătrână povestea că vájbusli era aşezat nu sub streaşină, ci în pat. în ambele cazuri se poate distinge aceeaşi funcţie de protecţie ca şi cea a palmierului. Arhitectura tradiţională. O tradiţie veche şvăbească, adusă chiar din patria strămoşească, se păstrează încă la Urziceni. Aproape fiecare casă, mai veche sau mai nouă, are un nume. Numele de casă îşi are originea în numele de familie ale primilor colonişti, formate la rândul lor din prenume, din porecle sau din meseria proprietarului. Fiecare se termină cu litera ,,-z”, care indică, în dialectul şvăbesc, cazul genitiv. Câteva exemple: 42 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén zajlik. Egy idős csanálosi nő a következőképpen emlékszik a szokásra: „Abból áll, hogy veszünk egy nagy káposztalevelet, a határról szedünk mindenféle virágot, ilyen kis sárga virágokat és egy töviskét (szamárkóró), ebből áll a vájbusli. Mária tiszteletére készítik, a szülők a gyermeknek, [...] a pap a templomba megszenteli, és akkor hazahozzuk, még talán nekünk mindig van az ereszbe téve, a pádon az ereszbe van téve. [...] Nem tudom miért csinálták, ez volt a szokás. [...] Mindenki a saját gyermekének megcsinálja, ahány gyereke annyi vájbusli. Valamikor sokaknak volt, de ma már nem sok gyerek visz.” Egy másik adatközlő szerint a vájbuslit nem az ereszbe, hanem az ágyba teszik, mindkét esetben a pálmához hasonló mágikus védelmi funkció érvényesül. Népi építészet. A lakóházakhoz kapcsolódóan sajátos, még az őshazából hozott hagyomány őrződött meg a mai napig Csanáloson. Valamennyi régebbi és sok újabb építésű háznak neve van. A háznevek többnyire az első telepesek családneveiből származtathatók, de akadnak személynévből, gúnynévből vagy akár a háztulajdonos foglalkozásából keletkezett háznevek is, valamennyi z-re végződik, mely hang a sváb nyelvjárásban a birtokrag. Néhány példa: Mártíz, Lucez, Szekez, Csizmaszez, Cáherendrészez, stb. A háznevek nem csupán a passzív tudást bővítik, hanem a családnévnél sokkal erősebb megkülönböztető funkciójuk van. A
